András László: Fób és az idegenek (részlet Fób könyvéből)

 

Hosszú idő telt el azóta, hogy legutóbb tiszteletemet tettem az úgynevezett civilizációban. Abban az időben egy régi kolléga legendás kocsmájában üldögéltem naphosszat, figyelve az árnyékok lassú járását és a betérő vendégek szapora beszédét vagy éppen hosszú csöndjeit. Mondhatnám, hogy egyik nap fura alakra lettem figyelmes, de hát az efféle helyekre járó alakok általában furák, magunkat is beleértve, úgyhogy inkább elmondom, hogy nézett ki. Katonasapka volt rajta, szivárványos ing, azon kigombolt katonazubbony, bakancs és piros elasztikus nadrág.

– Lóri, adj egy mentest! – kurjantott oda már az ajtóból a kollégámnak.

-A szokásosat?

– Nem, ma valami mástól.

Odaballagtam hozzá és bemutatkoztam.

– Oneofus néven emlegetnek, akik ismernek vagy ismerni vélnek –  mondtam.

– A nevem Fób. Phil Fób. De szólítson csak úgy, ahogy a barátaim – felelte.

Kicsit vártam, hogy elárulja, de láthatólag elmondta, amit akart. Takarékosan bánt a szavakkal.

– Hogy szólítják a barátai? – kérdeztem végül.

– Hát, néha Philnek, máskor meg Fóbnak. Attól függ…

Nem kérdeztem meg, mitől.

Abban az időben, mikor Fóbot megismertem, mindentől irtóztam, és egyre több közöm volt a semmihez, de aztán láttam, hogy ő ezt sokkal jobban csinálja nálam, úgyhogy inkább hallgattam, amit mesélt.

*

Abban az időben az aktuális kormányzat megbízásából előadásokat tartottam arról, hogyan különböztethetjük meg a vadidegeneket a szelíd idegenektől. Nem mondhatom, hogy az érdeklődés jelentős, volt, de a gázsi annál inkább, igaz, azt is mondták, hogy majd a felét meg kell osszam a szegényekkel, és azt is mondták, ők majd küldenek egy szegényt, és valóban, alig vonultam le a pódiumról, jött is hamar szegény egy nagy táskával a pénzért. Máskülönben minden rendben ment volna, hogyha az előadásomat nem MI fordítja, amely, mi tagadás egyelőre mesterségesebb, mint amilyen intelligens, legalábbis ami a szövegértést illeti.

Az általam használt stranger-ontology kifejezést többször is strangerology-nak, illetve strange gerontology-nak fordította, és egyszer pedig strange genderologynak – a tudósítók pedig kedvükre választottak szájíz és észjárás szerint a változatok közül. A félreértés eloszlatására esélyem sem volt.

Előadásomért kitüntettek az Idegenrend Észak-fokozatával. A szegényekkel történt tranzakcióm tette  vagy más oka volt, nem tudom, elég az hozzá, hogy az univerzálisnak mondott Isten lokális szolgái is kiemelkedő érdeklődést mutattak irányomban. Reklámarca lettem a karthauziak „Ne állj szóba idegenekkel!” kampányának, és megkaptam a Krisztus Középkeresztjét a Vargával, valamint az oláhokkal ékesített Szentpál-rendet

A szertartást követő lakomát követően bemutatták a legújabb áldásosztó drónjukat, amit eredetileg azért fejlesztettek, mert az érsek úr őméltósága allergiás a tömjénfüstre – ha jól értettem. Megnéztük a legújabb búcsú-videójukat is (ahol a papok táncolnak!), amit 2 euróért láthatnak a feliratkozók, és a nagy kasszasikernek ígérkező Purga-Purga című soulroad-movie előzetesét ahol (spoiler!) angyalnak illetve ördögnek öltözött szereplők kardoztak a lelkekért, akik eközben egy kurva nagy üstben főttek sikoltozva, vagy egy virágos mezőn sétálgattak halkan bégetve, aszerint, hogy éppen ki állt nyerésre.