online

Varga Melinda

Létigék 

 

Az elharapott mondatok,

szögletes közhelyek,

kikapcsolt állapotok,

álmok szürreálja,

amikor kisétálsz magadból,

és lebegsz a magány

függőágyán,

trópusi párája bőrödön.

 

Szád küszöbén akadt szavak,

a tüdődet karcoló,

bent rekedt gyulladás,

egyre burjánzik a testben,

idővel dackorszakos gyerekké,

majd toporzékoló,

figyelem- és szeretethiányos

kamasszá dagad.

 

Az ébredések, amikor

virtuális visszacsatolásokra vársz,

miközben Kocsárdról a vonat rég elrobogott,

és a várótermet is lebontották.

 

Amikor saját magad megtanulod átölelni,

összekulcsolt karjaid a hátadra simulnak,

és nincsenek elvárások már senki felé.

 

Az ego egy töpörödött patkányfogóban

vergődő bundás rágcsáló,

megölnéd, kivéreztetnéd, széttaposnád,

egyenlővé tennéd a földdel,

amiből lettél

és ami felé nap, mint nap

igyekszel.

 

(megjelent a Pannon Tükör 2017/3.számában)