online

2017-08-14 / Próza / Szerző: Vajda Mihály

Vajda Mihály  

Január.

Délegyháza.

Donald

Jan. 1. Te jóisten, hogy én milyen tökkelütött vagyok, tökéletesen elfelejtettem a dolgot.

Jan. 2. Minthogy nem szóltál idejében, kénytelen vagy megbocsátani a késést.

Jan. 3. Nem lesz szép ez az év; de talán nem lesz annyi halottam.

Jan. 4. Valamit tán félreértettem: ha egyszerre küldeném, bizonyára folyamatos szöveggé válna.

Jan. 5. Sem tüdő, sem szív: egyszerű izomsorvadás.

Jan. 6. Azért az nem nagyon valószínű, hogy meghalt volna.

Jan. 7. Egy drapp öltönyös fiatalember látott el bőségesen feladatokkal.

Jan. 8. Mert bizony én Donald Trumpot írói munkásságom részének tekintem, amikor feljegyzem, amint a délegyházi nudista tavakban úszkál.

Jan. 9. Lehet-e valaki egyszerre írói munkásságom része és az Egyesült Államok elnöke – ezt majd csak 20-án látjuk meg.

Jan. 10. Nem volt elég neki a babérkoszorú?

Jan. 11. Elindul a nagy ember lefelé a Potomacon, hogy elhajózzon Moszkvába!

Jan. 12. Csilingelnek a jégvirágok, persze az is lehet, hogy a hóvirágok, vagy éppenséggel a hóbagoly füle (az persze nem csilingel, hanem csöng; bár ki tudja).

Jan. 13. S most jön a mese, már majdnem azt mondtam, hogy a Csömöri úttól egészen a Filatorigátig.

Jan. 14. Képzeljük el a következményeket, de most ennél szubsztanciálisabb dologról van szó.

Jan. 15. Eredetileg puma-szőrből készültek a süvegek.

Jan. 16. Most már ne harcoljunk tovább a globális felmelegedés ellen; én nem bírom ezt a hideget.

Jan. 17. Félreértettem a Szerkesztő Urat; vagy nem figyeltem oda arra, amit mondott.

Jan. 18. Azt hittem ugyanis, hogy harmincegy napon át többen – kik? – írnak egy mondatot, s azt a Szerkesztő Úr összegyúrja valamivé.

Jan. 19. Aztán kiderült, hogy csak én írok harmincegy napon át naponta egy-egy mondatot, amit vagy szövegként, vagy harmincegy független mondatként kezelek.

Jan. 20. Nagy selma ez a Szerkesztő Úr.

Jan. 21. A Szerkesztő Úr tudta, hogy a mondatok előbb-utóbb úgyis összeállnak.

Jan. 22. S milyen igaza volt, még zavarodott állapotomban is egy mese felé tendáltak a mondatok.

Jan. 23. Mesévé a Trampli Donald Kacsáról.

Jan. 24. Most már, hogy tudom: akár akarom, akár nem, összeállnak, átengedem magam akaratuknak.

Jan. 25. S akár tetszik ez nekem, akár nem, Donald Trumpot – tetszik tudni, ő folyó hó 20-tól az Amerikai Egyesült Államok elnöke, sokan számolják, hányadik, nekem mindegy – most már írói munkásságom részének kell tekintenem, még ha pusztán azt jegyzem is fel, hogy a Trampli Donald Kacsa a délegyházi Nudista Tavakban úszkál (lásd fentebb).

Jan. 26. Legyek őszinte: nem sok reményt látok.

Jan. 27. Hogyan kell Moszkva felé venni az utat; nem baj, ha az úton csilingelnek is a jégvirágok.

Jan. 28. Indulás hát fölfelé a Duna-deltából, az elvisz a földre, ahol a népek a lóról hátrafelé nyilaznak!

Jan. 29. S nem is muszáj neki egészen odáig, ő Délegyházán szeretne úszkálni a fekete tavakban.

Jan. 30. Ott aztán egymás nyakába borulnak.

Jan. 31. Csak egyetlen kérdés nyugtalanítja őket; hogy vajon nem kéne-e megszüntetni azt az állítólagos földrészt – picsányi kicsike, jobbára csak Oroszország kitüremkedése –, amely ott alant, a messzi távolban elterül.

 

(Megjelent a Pannon tükör 2017/2.számában.)

AKTUÁLIS LAPSZÁMUNKBÓL:

  • Szabó T. anna: A szecsuáni hóhérok
  • Szakolczay Lajos: A teremtés eldorádója (Kárpáti Kamil Végezetül is kezdet – Gí fotóval című kötetéről)
  • Lackfi János: A szupermarket bárdjai, Ágnes asszony a konyhában
  • Kántás Balázs: Az 1956-os forradalom és szabadságharc utáni megtorlás krónikája (Mikó Zsuzsanna a terror hétköznapjai - A kádári megtorlás, 1956-1963 című monográfiájáról)

ÚJDONSÁGOK

Filip Tamás: Voyage

Payer Imre: Van a városban egy utca

Szoliva János: Egy mozdulat

Farkas Balázs: Tiszta sor

Turbuly Lilla: Korrózió