A félvér

Akkoriban kaszinózásból éltem. Keleten erőltettem, ahol ugyan már döglődtek a városok, de azért még kápráztatóan csillogtak. Már hetek óta nem ment jól, mikor kiszúrtam egy mogyorószín nőt, aki naponta többször is nyert kisebb összegeket a félkarún. Ordított róla, hogy a szakadék szélén billeg, hogy minden mindegy neki, hogy teljes erőből szórakozni akar. A bárnál megkörnyékeztem, rendeltem neki a koktélt, adtam a dörzsöltet, és szépen bevette az egészet. Ugyan nyávogva beszélt, és idegesen vihogott mindenen, de volt benne valami megejtő. Felmentünk a szobájába. Csúnya lábujjai voltak, és rajtuk gombás körmök, amik miatt elkezdett szabadkozni, de megnyugtattam, hogy engem nem zavar. A kinyúlt mellei alatt kilátszottak a bordái. Tetszett neki a metélt farkam, azt mondta, olyan archaikus, meg hogy őszinte és kissé vad jelleget ad. Reggel közös szobába kértük magunkat a recepción.
Nemsoká fordult a kocka, és elkezdett semmit se nyerni, bármit is próbált ki. Mielőtt a pénztelenség szétugrasztott volna minket, nekem összejött a ruletten, épp azon a rohadt szerencsekeréken, amin különben sose játszottam, egy tisztességesebb nyeremény. Éreztem, hogy feljebb már nem lesz, egyszerűen egy magamfajtának nem lehet, így eldöntöttem, hogy átmegyek nyugatra. Azt mondta, ő is velem tartana, ha nem bánom, de ne kérdezzek semmit. Nem is akartam, és mivel az ágyban készséges volt, azon kívül meg házias, engedtem, hogy jöjjön. Kocsit béreltem, és nekivágtunk.
Mivel nem siettem sehová, amikor akarta, tettem egy-egy kisebb kitérőt, hogy megnézzünk ezt-azt, de azért morogtam miatta, pedig azt hiszem, igazából én is kétségbeejtően élveztem az egészet. Mondtam is neki, hogy olyannak tűnhetünk, mint egy házaspár a második nászútján, és erre aztán harsányan kiröhögtük magunkat. Amikor a sivataghoz értünk, ő felvetette, hogy pár napig próbáljuk ki annak a rezervátumnak az új kaszinóját, ami az út mellett egy tíz emelet magas táblán hirdette magát. Gondoltam, miért ne, mit veszíthetek, és bekanyarodtam.
Másnap este meztelenül feküdtem az ágyon, és a tévén lóverseny-odszokat nézegettem, mikor a nő, akin láttam, hogy valamitől feszült, vagy csak unatkozik, beszélgetést próbálva kezdeményezni megkérdezte, hogy voltam-e már nős. Sejtettem, hogy mindez csak arra szolgál, hogy kipanaszkodhassa magát a férfiról, aki összetörte, de amikor rákérdeztem, hogy és ő, volt-e férjnél, azt mondta nem, ő aztán soha. Aztán azt kérdezte, kivel csináltam először. Nem értettem, mit akar ezzel. Mondtam neki, hogy ha előbb elmondja ő, akkor utána elmondom én is. 14 évesen csinálta először egy 16 éves sráccal, akivel szerelmesek voltak, de aztán a srác családja máshová költözött. Érdektelen, banális sztori volt. Nyaggatott, hogy akkor rajta, mondjam el én is, megígértem.
Elmeséltem hát neki, hogy 14 évesen csináltam először, és a 13 éves unokahúgomat dugtam meg, míg aludt, mikor nyáron náluk nyaraltam. Erre nagyon feldühödött, és magából kikelve nekem esett, hogy és őt hányszor dugtam meg álmában. Mondtam, hogy egyszer se, de nem hitte el, láttam rajta, hogy nem hiszi el, hogy nem akar már többé elhinni nekem semmit. Erre azt mondtam, hogy csak kitaláltam az egészet, csak hülyültem, átvertem egy ócska mesével, de éreztem, hogy nem vagyok meggyőző. Nem akartam balhézni, ezért öltözni kezdtem, hogy átmenjek a játékterembe kártyázni. Ő meg csak mondta, mondta, hogy nem gondolta volna rólam, meg hogy perverz vagyok, egy undorító állat, egy szemét rohadék. Elegem lett, és ráordítottam, hogy kussoljon, meg hogy ne képzelje, hogy ez olyan rendkívüli, mert ilyen, vagy még ilyenebb sztorija minden férfinak van, meg hogy az összes srác megdugja a kéznél lévő rokonlányokat, és nemcsak míg alszanak, hanem többnyire erőszakkal. A szemei perzseltek. Mikor órákkal később visszamentem, már a falnak fordulva aludt, vagy úgy csinált.
Reggel, mikor felébredtem, már nem volt ott. Nem hagyott üzenetet, és elvitte a bérelt kocsit. A légkondi túl hidegre volt állítva. Hirtelen rám tört a magány érzése. Ijesztőnek tűnt a szoba, és gyomorfogatónak az összetúrt ágy. Kimentem a motelból, ki a vakítóan fényes ég alá. Átsétáltam a parkolón, és aztán a teljesen üres autóúton is. Azon túl ott terpeszkedett a bőrszínű sivatag, pőrén, mint egy halott kurva. Semmi sem mozdult. Pár percre mintha megállt volna a bolygó, mintha én lettem volna az egyetlen ember az egész világon. Szédülni kezdtem, és izzadni, és félni. Az jutott eszembe, hogy megmérgezett. Próbáltam kitalálni, hogy mihez kezdjek, de egyáltalán semmi nem jutott eszembe. Észre sem vettem, hogy elindultam a sivatag belseje felé, egyre gyorsabb és gyorsabb léptekkel, aztán már futottam, mintha menekülnék valami elől. Ekkor egy hosszú dudálást halottam, aztán meg egy nagy csattanást. Hátranéztem, és azt láttam, hogy egy parkolóból kikanyarodó autóba beleszállt egy már az úton nagy sebességgel haladó másik. Úgy éreztem magam, mintha egy álomban lennék. Ekkor hirtelen feltámadt a szél, és felkapta körülöttem a port. Visszaindultam a szobámba.
Amikor az összetört járgányokhoz értem, csak akkor tűnt fel, hogy az egyik az enyém. Épp húzták ki őt a volán mögül. Eszméletlen volt. Nem bírtam közelebb lépni, csak álltam, megmerevedve, és néztem, ahogy lefektetik az aszfaltra, aztán meg a kiérkező mentősök becsövezik, hordágyra rakják és elszáguldanak vele. Valaki adott egy zsebkendőt, hogy töröljem meg vele a szemem. Addig nem is vettem észre, hogy könnyes.
Másnap, mielőtt felszálltam volna egy délre tartó vonatra, elmentem a kórházba, hogy megtudjam, mi van vele. Azt mondták, eltörött a nyaki gerince, és kómában van. Kérdezték, ismerem-e, tudok-e valamit róla. Mondtam, semmit sem tudok, csak láttam a balesetet. Úgy éreztem, tennem kéne valamit, ezért a kijárat melletti véradó állomáson adományoztam a kórháznak negyed liter vért, és a nálam lévő pénz felét.
A rákövetkező nap, már a tengerparton, a hideg szélben dideregve, elázott cipőben, egy madarat néztem, ahogy egyensúlyozott a levegőben, küzdve az erős légáramlatokkal. Próbált egy pont fölött maradni, de a szél folyton odébb taszította. Aztán egyszer csak összecsukta a szárnyát, és nyílként belevágódott a vízbe. Vártam, hogy majd egy hallal a szájában felbukkan, de többé nem jött föl a felszínre.

Somogyi Zoltán: (1982, Tapolca) Első regénye, a Második fejek, 2011-ben az Underground Kiadó közreműködésével jelent meg, akár csak novelláskötete, az Ajkaktól távolodó kehely 2015-ben.