Rózsa Boglárka
Érthetetlen
Furcsán néznek rám a szemközti ablakból
kidülledt és vizenyős tekintetek pásztáznak
pedig nem is csinálok semmi különöset
átlagos szombat reggeli procedúra
a hajam lóg kissé a szemembe
de nem hinném, hogy ez annyira érdekes volna
inkább megpróbálom figyelmen kívül hagyni
azt a már majdnem tíz-tizenöt emberből álló csoportot
ami a házam előtt verődött össze
fiatalokból meg idősekből
meg kortól és nemtől függetlenül
egyre csak jönnek és tolakodnak
közben fellökik egymást
egy tizenéves kölyöknek kiütik a kezéből a nyalókát
lehet az eltátott szájából amúgy is kiesett volna
tényleg, min csodálkoznak ezek ennyire
mintha nemistudom mit csinálnék
mégjó hogy távcsövet nem hozott senki
bár amilyen tempóban közelednek
nem is lenne rá szükség
tényleg basszus már a kertbe is bejöttek
tudtam, hogy meg kellett volna építeni azt a kerítést
jó masszív palakőből, ahogy terveztem
de annyira mindegy, mert itt vannak az ablak előtt
vagy ötven ember, kábé száz szem
csak engem figyel, néhányan odanyomják az orrukat
az üveghez, összepárázva az átlátszó felületet
ennyit a múlthétvégi munkámról
a franc se fog mégegyszer kitakarítani
mi ütött ezekbe, hogy a fenébe bírják ilyen sokáig
pislogás nélkül
azt hiszem ez már nem normális
meg az sem, hogy több mint hét perce csípkedem a karom
de nem tudok felébredni
pedig reménykedtem hátha jön valami isteni sugallat
mostmár aztán tényleg elegem van az egészből
ideje, hogy leengedjem azt a rohadt reluxát
Online
Beszélgettem valakivel egy társkereső oldalon
tudod, a (…)
ésbár eleinte nagyon szimpatikus volt
végül kiderült róla, hogy (…)
szóval jobb is, hogy sosem találkoztunk
valószínüleg több (…) is történt már vele
nem is érdekel
mert megismertem azóta egy sokkal (…) és (…) pasit
ma is összefutunk
felmegyünk a (…) és utána (…)
én meg törlöm magam arról a hülye oldalról
