Főoldal 2017-11-28T19:52:30+00:00

Marton Árpád: Jairus lánya

Gazdagítani a hagyományokat Ajánló sorok Marton Árpád oratórium-szövegkönyve elé Hagyományokat lehet őrizni, mint tengerparton gyűjtött kagylót a vitrinben. És lehet művelni, lehet élni velük és általuk, miként a tengerparton gyűjtött kagylóból is készíthetünk ékszert, vagy díszíthetjük vele valamelyik használati tárgyunkat, amelyet, ha nem is minden nap, hogy mindennapivá válva kopjon [...]

Varga Melinda verse

Létigék Az elharapott mondatok, szögletes közhelyek, kikapcsolt állapotok, álmok szürreálja, amikor kisétálsz magadból, és lebegsz a magány függőágyán, trópusi párája bőrödön. Szád küszöbén akadt szavak, a tüdődet karcoló, bent rekedt gyulladás, egyre burjánzik a testben, idővel dackorszakos gyerekké, majd toporzékoló, figyelem- és szeretethiányos kamasszá dagad. Az ébredések, amikor virtuális visszacsatolásokra [...]

Vasadi Péter verse

Riadó Dobd el végre azt a husángot. Köpd ki a szádból az idült fintorgás, gőg, rágalom, kiabálás, hazugság rágógumiját. Dobd el a kést. Csavard le csukódról az öklöt, ha mindig és újra csak ütni, ütni, ütni akar. Dobd el állandó harci dühöd ólom- tüskékkel kivert bazaltköveit, mik téged biztosan betemetnek. [...]

Egy mondat – Kiss Noémi

Egy mondat – Március Március 1. Ötkor kelek, naptári tavasz van, meg kell hosszabbítani a zöldkártyámat, negyed nyolcra beérünk az iskolába a gyerekekkel, utána elviszem a kocsit a szerelőhöz, ködben párolog a város, olajcsere, szűrőcsere, egy autó új élete. Március 2. Öt után ébredek, a kisfiam egyhangúan és szédelegve motoszkál [...]

Szekeres Sándor Gábor prózája

Vihar In memoriam RM   A Hold fénye úgy táncol a szögesdróton, akár egy balerina, de nem veszik észre az őrök. Ez csak az én kiváltságom, látni a táncot a sötét árnyak között. Néha egy-egy cigarettavég parazsa megtöri a lágy fényeket, majd a gomolygó füstben eltűnik, és a balerina újra [...]

Egy mondatok – Vajda Mihály

Január. Délegyháza. Donald Jan. 1. Te jóisten, hogy én milyen tökkelütött vagyok, tökéletesen elfelejtettem a dolgot. Jan. 2. Minthogy nem szóltál idejében, kénytelen vagy megbocsátani a késést. Jan. 3. Nem lesz szép ez az év; de talán nem lesz annyi halottam. Jan. 4. Valamit tán félreértettem: ha egyszerre küldeném, bizonyára [...]

Tomaji Attila versei

Halottak dala A sápadt virradat roncsolt idegzetét szeretők csonttestére, ágy tutajára bízza, s visszamenekül az éjszakába. Magasba riasztja madarait a rét. De az éjszakák visszakérődzik a fényt, s máris újra kezdődik a végtelenség, szerelem öleli a halszagú halált, csillag a pocsolyában társakat talál, kidugja késhegyét a fű, hajnal húzza, szél [...]

Juhász Tibor versei

Végérvény Cigányjósként nézte a munkavédelmi bakancsokat, a sár- és nyálfoltokat, a kávézacchoz hasonló fekete port a falnál. Komorrá vált, arcához emelte kezeit, az ujjak alatti bőrkeményedést bámulta, meg ahogyan a mocsok beszáradt a vonalakba.   Lelkibéke Elfordítják az öngyújtókat, megigazítják a tárcájukat, dohánytasakot raknak az alátétek közé. Egy buszjegyet a [...]

Ayhan Gökhan verse

Noé bárkája A kék bárka perverz és kiélt nő, állandóan enni kér és kap is. Noé, nevén az ékezet állatok sírásának megdőlt kottavonala, a vonalak közé került szorongás fuldoklása ér árvíztől árvízig. A név, mint érint- ésbe belefáradt, lusta bőrönd, öntelt terheket őriz: szorongást, állatbelekbe csavarodott elég- tételt, vizes párnákon [...]

Gerevich András versei

Úton hazafele Nádasdy Ádámnak   Miután elnyalta a desszertet, hány tragédiát bír még el Hamlet? Lerobban a troli, rossz címre megy a taxi, Ophélia nem jut el a kolostorig. Végül ki marad életben, ha a színészek nem értik a szerepet?     Cartolina Nádas Péternek   Toszkána ölelkező lankái a [...]

Az élet alig elviselhető abszurdsága – Orbán Ottó életműinterjú-kötetéről

Színpompás ostrom lángoló házakkal – furcsa hatással lehet ez a szembeszökő belső ellentmondással terhelt cím arra az olvasóra, aki először veszi kezébe az Orbán Ottó életműinterjúját tartalmazó kötetet, mely a Magvető Kiadó Tények és Tanúk sorozatának új részeként jelent meg. A költő vallomásába belemerülve azonban mindinkább érthetővé válik, hogy a [...]

Sokszorosan költészet – Bánki Éva Fordított idő című kötetéről

  A regény egyik középponti figurája bizonyos Illighaen, a tudós normann krónikás. Ha mármost egyéb népek mellett normannokról is szó van itt, akkor nyilvánvaló: középkori történettel találkozunk. Krónika formájú elbeszéléssel, amint minden igazi elbeszélés valamiképpen „krónika” a földön. Meg, persze, meseszerűséget is tapasztalunk, megint csak a vérbeli epikára jellemző módon. [...]

Aki “naponként árvább” – Szendrey Júlia naplójáról

Szendrey Júlia egyike az első olyan nőknek, akik nemcsak férjük révén – múzsaként, a „feleségek feleségeként”, majd a „nemzet özvegyeként” –, de alkotóként, saját jogukon is helyet vívtak ki maguknak a magyar irodalomban. Versei és elbeszélései mellett többek közt Andersen meséi az ő átültetésében láttak először nyomtatásban napvilágot, s naplójegyzetei [...]

Keretbe zárt élet

Vallomás négy tételben  A művészet hazugság, amely segít felismerni az igazságot. Pablo Picasso I. Én a belvárosban születtem, a Kazinczy téren nőttem fel, nekem ez volt a Csáth Géza-féle varázsló kertje. Nagyon szerettem Egerszeget, annak ellenére, hogy Nagykanizsát patinásabb városnak tartom, meg szebb is, hogy csak a szép üvegbetétes lépcsőházbejáratokat [...]