Főoldal 2017-11-28T19:52:30+00:00

Egy mondat – Horváth Viktor

Október Ma az erdőben futottam, lefelé az északi oldalon, a fák közé még éppen bevilágított a délutáni nap, viszont az avarban megbillent egy kő vagy valami fadarab, kifordult a bokám, szétment az ínszalagom, és már sokszor szétment, hol focizás közben, hol máshogyan – már annyira kilazult, hogy tök sima terepen [...]

Török Panka versei

Kinyújtom kezemet; az alkarom / remeg. Te azt hiszed, csak furcsa tény. / Ami neked egyszeri alkalom, / itt gondosan megkomponált remény. / Sarokban állsz, lefordított edényen / csak árnyékod van itt, nekem csak fényem.” – Török Panka versei […]

A keszthelyi Helikon – Cséby Géza könyvéről

“Reprezentatív megjelenésű, hatalmas ívű (a mű mögött nyilván sok-sok „aprómunka” van), tudományos és szépirodalmi vonásokat egyaránt mutató nagymonográfiát írt-alkotott Cséby Géza. A Gróf Festetics György szerepe a magyar művelődéstörténetben alcímű albumszerű könyv a magyar felvilágosodás, klasszicizmus és a romantika határmezsgyéjén kellett, hogy elhelyezze „hősét” és sokágú tevékenységét. Persze úgy, hogy [...]

Interjú Visky Andrással

Mottó: „Elég nyomasztó kérdések ezek.”  Rovatunkban, mely egy kortárs dalszerzőtől, Szabó Benedektől kölcsönözte mottóját, alkotóknak teszünk fel általános érvényű kérdéseket, remélve, hogy a megszületett válaszok személyes hangon szólva, de sokakat megérintenek. A kérdések megfogalmazásához magyar írók szövegeit hívtuk segítségül. A 2018-as év első válaszolója Visky András költő, drámaíró. […]

Kollár Dávid versei

“Kiköpött te vagy: / név, szem, száj, alak / Te sem vagy kivétel: / példázod magad // Példázni annyi mint… / De versben nem lehet / Úgy van, ahogy nincs, / belenged tüntödet” – Kollár Dávid versei […]

Erdei Lilla prózája

“Előkerültek anyunak azok a furcsa könyvei. Egy éjjel kimentem vízért, és a konyhaablakból láttam, amint a kertben állva a csillagok felé nyújtja karjait. Mindig voltak ilyen dolgai. Kiszemeltjei előbb-utóbb az ágyában kötöttek ki, a gyerekekkel pedig, akik a suliban bántottak, mindig történt valami rossz. De most nem akartam rosszra gondolni. Például arra, [...]

Tatár Sándor versei

“…A költő ajkán csörömpöl a szó. / Vagy elhull, mint a szirom, téli, / fagyott gyászkoszorúból. S mégis, / azt, hogy vagy, itt, most (s hogy majd nem leszel), / leginkább ő segíthet elviselni,…” – Tatár Sándor versei […]

Egy mondat – Papp Márió

pm néhány napja avagy mi gurult az asztal alá 2017 júliusában 1 egy mondat, nem lehet, hogy ne az jusson elsőnek az eszembe, az ablakon is bejön, tolakodón: „Ne hagyjuk, hogy…” – még az is jobb, ha elindulok a fogorvoshoz 2 szájsebész, fogorvos, röntgen aztán elölről, várószoba várószoba után, félkába [...]

A küldetés – Csabai László novellája

“Sanyi pszichológiát tanul Pesten. Az alfőtörzs még a szót sem tudja rendesen kimondani. Pláne nem érti, mit jelent. A felesége magyarázta volna egyszer, hogy vannak lelki alkatok, beállítottságok, meg lelki sérülések, melyek idővel felszínre törnek és búskomorságot okoznak… – Búskomorságot meg frászkarikát! – szakította félbe Kiss III. – Akinek túl jó [...]

Bolha – Farkas Balázs elbeszélése

Anikó kimérte a pultra az aprópénzt, egyenként számolta, hogy pontosan annyi legyen. Meg kellett szabadulnia ettől a sok csörgő nehezéktől. – Az enyémet megiszom itt, nem tudok annyi mindent elvinni – mondta. – Petra meg tudja várni. Istenem, az a gyerek mennyire egy türelmetlen, semmi nem tetszik neki. – Még iskolába jár? [...]

Egy mondat – Kontra Ferenc

Júniusi napló Június 1. Többször jártam Hollandiában, és meg sem lepett, hogy az év minden szakában lehetett tulipánokat látni, viszont most az egyik úti célom volt Keukenhof: maradandó élmény derékig érő tulipánok között mászkálni; a kertépítésnek ilyen sokféle növényből álló tárházával ritkán lehet találkozni, főleg turistáknak rendezték be így, hogy [...]

Nekünk Deák kell? – Vörös István A halott mindig visszacsókol című darabjának bemutatójáról

  “Jelenleg úgy néz ki, egyszeri esemény szemtanúi lehettünk, pedig jó lenne, ha az alkalmi társulat játszhatná még az előadást, és az kiforrhatná magát. Deák Ferenc talán jót mosolyogna megidézett saját magán, de az is lehet, hogy 2017-ben körülnézve nem lenne olyan nagy kedve feltámadni.” – Turbuly Lilla kritikája [...]

A ránk találó Isten – Bölcskei Gusztáv ünnepi gondolatai

“Isten karácsonykor az emberi normalitást ölti magára. De ez egyben azt is jelenti, hogy Ő megszabja valamennyiünk számára, hogy mi a norma. Megjelent a mi üdvözítő Istenünk emberszeretete és jósága – Ő a normális úton jön közénk, azért, hogy normát is adjon…” – Dr. Bölcskei Gusztáv református teológiai tanár ünnepi gondolatai [...]

Közös – Tomaji Attila Saját sors című kötetéről

“A versbeszélő, a kötet legutolsó szavaival a hiábavalóságot énekli meg, de épp ez a megéneklés mutatja, hogy élet és erő van ebben a költészetben. Olyan fokú életigenlés, amelyet nem a derűs és a jövőt igenlő, munkáló, váró tettrekészség, hanem a mindenen túl-lét rezignált helyzete hoz létre.” – Nagygéci Kovács József [...]