A szerkesztő búcsúja – az utolsó szó jogán

Kedves Olvasók, kedves Szerzők!

 

Amikor lehetőséget kaptam a Pannon Tükör Online szerkesztésére, azt hittem, ez a megbízás hosszú távra

szól, de sajnos, csak néhány hónap adatott meg számomra. Habár szerződésem hivatalosan június 30-ig szól,

a lapot kiadó kuratórium már jóval korábban határozatot hozott a honlap felfüggesztéséről, gyakorlatilag minden indoklás

nélkül.

Köszönöm munkatársaimnak és a szerzőknek a támogatást, olvasóinknak szintén.

Remélem, valahol, valamilyen formában még találkozunk!

 

Üdvözlettel:

 

Tóth Imre

 

 

 

Szerkesztői jegyzet

A könyvtáros panaszai. Én, aki a ninivei és az alexandriai és a többi legendás könyvtár könyvtárosait tekintem példaképnek, kikérem magamnak, amikor egy olvasó a klasszikusok helyett, valamelyik manapság divatos híresség könyvét követeli. Mert manapság mindenki azt hiszi, hogy tud könyvet írni, hogy ért hozzá, hogy joga van hozzá. Pedig nem. Mert írni tudni kell. Nem írhat akárki könyvet.
Celebek helyett valódi írókat és költőket kellene meghívni a könyvtárakba.

Átalakítás

Kedves Olvasóink!

 

A Pannon Tükör Online átalakítás alatt áll.

 

 

Tóth Norbert: Számítógép melletti beszélgetések, avagy kérdések egerszegi képzőművészekhez II.

Tánczos György

Képzőművészeti pályám alakulásában nagyon fontos szerepet játszott, hogy a családunkban volt valami, amit nevezhetünk kézügyességnek vagy rajzkészségnek- teljesen mindegy. Anyai dédnagyapám és nagyapám szenzációs rajzkészséggel megáldott ember volt, amellett, hogy ezt nem is tanulták, ahogy szüleim is. Dédnagyapám cimbalmot faragott Noszlopon, amin játszott is a bálokon. Nagyapán elképesztő állatfigura rajzokkal lepett el gyermekkoromban, amelyeket én kivágva játékként használhattam. Tágabb családi viszonylatban is többen lettek rajztanárok, ahogy a rokon későbbi általános iskolai rajztanárnőm Trombitás Veronika is, aki rengeteg rajzpályázaton indított, és akivel közösen is többször rajzoltam állatokat, természetet.

A veszprémi középiskolás időszakból Hegyeshalmi László várban tartott rajzköre és Veszeli Lajos balatonalmádi rajzórái voltak rám a legnagyobb hatással. Megtisztelő, hogy azóta mindkettejüket barátomnak is tudhatom. Nagyrészt az ő  szakmai irányításuknak is köszönhetem, hogy elsőre bekerültem Pécsre.

Az egyetem évei alatt Valkó László, majd későbbi mesterem, Pinczehelyi Sándor irányítása alatt bontakozott ki az a szemléletmód, ami során a korai felülettanulmányokra épülő képeim megszülettek. Mivel mindig is vonzott a történelem, a múlt, –  ezen belül a régi emlékeket hordozó megbarnult családi fotók világa-, egyenesen következett, hogy a két világot valahogy összekapcsoljam. A diplomamunkák sorozata már ebben a szellemben fogant. A friss előadásmód érdekelt és érdekel most is a figurák megfogalmazásánál.
Csernus Tibor kontrasztos, de szenzációsan friss felületei mellett, mint példa természetesen ott van a nagy holland Frans Hals is.

Most leginkább  Suzan Schuttelaar és az indiai akvarellista Rajkumar Sthabathy művészete az irányadó, de színfelfogása miatt  folyamatosan nyomon kísérem a pécsi évekből megismert Mátis Rita munkásságát is.
A helyszín, az életterem, soha nem gyakorolt közvetlen hatást arra, hogy éppen milyen munkán miképpen dolgozom. Természetesen elmondhatatlanul más érzés volt szüleim házának udvarán a diófa alatt nyáron dolgozni, ahogy somlóvásárhelyi nagyanyám házának üveges verandáján megfesteni nagyapám katonafiguráját, mint most a rendelkezésemre álló félszoba egyik sarkában egyensúlyozni a betölthető térrel. A legutóbbi munkám 150 cm x 160cm- es méretével nem kis fejtörést okozott e tekintetben- épp, hogy befért. Persze az ember úgy ügyeskedik, ahogy tud: kisebb méretű sorozatokban gondolkodik, vagy kompromisszumot hoz, és összecsavarozható darabokból építkezik.
Azért a nagy falméretű vásznaknak nincs párja.

Tánczos György: Kanizsai hadtest triptichon – olaj vászon, 120 cm x 300 cm, 2001

 

Koosán Ildikó versei

egy józan kötözködése

belül a lázongó
értelem,
kívül korfüggő
álcaváz;
liftez a hangulat
fenn, s a lenn között,
szédül a józan,
bárhogy is vigyáz

részekre bontja
sodrát a jelen;
az egyértelmű
roncsaira hull,
a lét kontúrja
foltokká fakul,
érteni a kort
szinte képtelen;

a távoliból
ami visszasejlik
már nem valóság,
csupán látszata,
gubancos eszmék
rostáján kiejtik,
okafogyott lesz
íze, illata;

színes cégtáblát
himbál az idő,
a dolgok tejfogát
kipöckölik az évek,
tegnapot ver szét
minden döccenő,
ma a fétisek is
báránybőrt cserélnek.

2014

 

 

Téli minimál

 

fehérben

többszólamú
az éjszaka,
fagy, dér, köd
szitál,
fénytörmelékké
roppantja
majd a reggel,
a cirmoskék
visszaverődés

szavak

hullnak az időrostán
és ami fennakad
valami mást mutat
mint a valóság,

ritmusba tömörülnek,
ha kell, elmerülnek,
felmerülnek
kéretlen megülnek
idegsejten
szempillaráncon
csapatban
hangos csiviteléssel,

lázadók, huligánok,
ijesztő
formákat öltenek
kitöltve időt és teret
csakazértis.
2017. január 4.

 

 

Múlik

 

és v é g e…
mondanám,
banális szavak;

ha pókfonál
módján fennakadt
idézheti a
jeltelen jelent;

végigfut
az értelem
résein hirtelen,
a lényeget
kapszulázza,
védtelen
magammal
összezárva
elködlik belül;
nincs szó
nincs képlet,
sem ábra
ami feltárja,
magyarázza:

– miért, nem
tarthat tovább
a p i l l a n a t,
élhet a jelen,

s ami e féktelen
időmúlást
megzabolázza.

2015

Már 09

Rőhrig Eszter: Fényképek a meggypiros szekrényből






Rőhrig Eszter Fényképek a meggypiros szekrényből

  A fényképes doboz után nyúlt, ma délelőtt abban fog rendet tenni. Boldog mosoly csak kisbaba korában futotta el az arcát, a legvidámabbat egy zománcbilin örökítették meg róla. Fején kendő, lábán fehér zokni, jó fazonú fűzős cipő, és bubigalléros, kockás ruhában ül. A későbbi felvételeken mind komorabban néz. Az …

Olvass tovább »

Már 09

Debreczeny György versei






karácsonyi haiku, 2016

 

 

hajnali három óta a rászorulók már gyülekeznek

ingyenebédért a blahán gyülekeznek a rászorulók

  nem változott igazából semmi kollázs Fellinger Károly verseiből*

 

 

a másnapos boncmesterek a megboldogult felszólítására elmosogatnak maguk után aztán rájönnek hogy nem változott igazából semmi koszos maradt a tányér a pohár

ne emlegesse folyton a …

Olvass tovább »

Már 08

Tóth Norbert: Számítógép melletti beszélgetések, avagy kérdések egerszegi képzőművészekhez II.






2016. decemberében Dr. Kostyál László előadást tartott Gácsi Mihály életéről a Göcseji Múzeumban. Gácsi Zalaegerszegen letelepedve is alföldi tájakat festett, “kenyt”. Ennek apropóján jutott eszembe a következő kérdés. Ki, vagy kik gyakorolták a legnagyobb hatást a munkásságodra? Befolyásolta a művészeted, a stílusod, hogy hol élsz, vagy éppen hol éltél?

 

 

Monok Balázs: Magához a képzőművészethez …

Olvass tovább »

Már 08

Grósinger Zoltán: Hegyhátszentjakab






Hegyhátszentjakab, Miklós

 

 

 

Nem szoktam írni, olvasni is ritkán, akkor is jobbára a megyei napilapot. A Vas Népét, meg a hozzá járó éves kalendáriumot, ami egy ideje színes is, ezt még az Apám kezdte el járatni. Mindig el voltam így. Az írás és olvasás nélkül is sok minden történik az emberrel egy élet …

Olvass tovább »

Már 06

Szeles Judit versei






Január 3. Strömstad

 

 

Privát feljegyzések. Harmadikával kezdődik az év. Az első két nap kiesett a napok közül. Most ment el nemrég Ludvig. Ma hozott haza Sarpsborgból. Ott töltöttük a szilvesztert. 29-én jött, várt az állomáson a drága, itt aludtunk, 30-án kimostam. Segített felhozni a ruhákat. Utána bevásároltunk és elmentünk Sarpsborgba. Ott töltöttük a …

Olvass tovább »

Már 04

Novák Valentin III.






Novák Valentin kínai kisprózái (III.)

I. A szomszéd dinoszaurusza

Egyszer Maj Om Ce mester szomszédja talált egy sárkányfogat ásás közben a kertjében. Ezt bejelentette, annak rendje és módja szerint, hiszen minden föld alatt és föld felett talált érték a pépköztársaságot illeti, így kisvártatva megérkezett egy paleontológus brigád, amely hamarosan kiásott egy tyrannosaurus rex-féle szörnyűséget a …

Olvass tovább »

Már 02

Edith Södergran (ford. Agnes Borg) versei






 

Kívánság

 

Az egész ragyogó világunkból kívánok csupán egy kerti pamlagot amelyen egy cicus napozik… Ülnék majd ott levéllel az ölemben, egyetlen kis levéllel Ilyen az én álmom…

  Nocturne

 

 

Ezüstáttetsző holdvilágos est, az éjszaka kék áramlata, számlálhatatlan csillám hullámok egymást követő sora. Árnyékok vetődnek az útra, a part bokrai csendesen sírdogálnak, …

Olvass tovább »

feb 25

Debreceni Balázs: Totem






DEBRECENI BALÁZS

 

TOTEM

 

A Zákány utcai általánosban mindig az erősebb kutya basz…tt. Ide jártak – itt tanultak meg járni – a legmenőbb ősemberek. Néhány Kőbunkó képes volt felegyenesedni, és azonos marmagasságba került a tanárokkal. A törzsfejlődés legfelsőbb szintjén álló Homo Erectusok – (később belőlük lettek a legjobb Alfahímek) – szabadon vadászhattak a rangsorban …

Olvass tovább »

feb 24

B. Tóth Kinga: Kóbor






B. Tóth Kinga Kóbor Mint az ázott kóbor kutyák, csavargunk a kihalt utcákon. Nem keres már minket senki, és egymást próbáljuk győzködni, -Talán mégis jó ez így nekünk!

A tegnap esti maradék, használt szalvétadarabon, amit órákon át nyalogatunk, mert mindnyájan attól félünk, Hogy eltűnik az összes íz, Amit valaha kóstolhattunk. -Utolsó vacsoránk ez, Vagy hetek …

Olvass tovább »

feb 22

Gulisio Tímea versei






Ablak

 

Menedék lettél, Mert üldöztek. Megaláztak, most én teszem. Hozzád futok, Előlem.

Adsz, Mert üres a zsebed. Amim volt, elfecséreltem. Vegyél meg hitelbe, Kamatostul a tiéd leszek.

Befogadsz, Mert téged is kitettek. Lehúzom a redőnyt, Vak vagyok a jóra. Tisztára sírt ablak a szemed.

 

Ecce

 

Íme a nő, aki annyira ember, hogy …

Olvass tovább »

Régebbi bejegyzések «

» Újabb bejegyzések

Fetch more items