NOVÁK VALENTIN
KISPRÓZAKÍNÁLAT KÍNÁBÓL
1. A Folyópart-szimulátor
Egyszer Pro Li taoista sporthorgász nagyon megbetegedett. Az orvos eltiltotta a sporthorgászattól, mondván, nem tesz jót a prosztatagyulladásnak az ülőköveken való vége nincs ücsörgés. Pro Li taoista sporthorgász nekikeseredett. De az egyik Maj Om Ce mesteri vizitkor derült ábrázattal fogadta barátját.
– Nézd, nézd! – tolta Maj Om Ce mester orra alá a hirdetési újságot. – Szimulátor Házunk kínálatában mindent megtalál. Szex-szimulálás. Hadvezér-szimuláció. Munkahelyi helyzetek. Halál-szimuláció a rovarként való eltaposástól a császári kimúlásig. Folyópart-szimuláció… – nézd, nézd! – bökött a szinte villogó szóösszetételre (ha lenne a kínaiban ilyen!) Pro Li taoista sporthorgász.
Délután már a Szimulátor Ház Folyópart feliratú szimulációs kabinjában ültek. És mekkora volt az érdeklődés! Jó pár taoista sporthorgászt és mestert megelőztek. Izgatottan várták, mi lesz. Ülőköveken való kucorgás helyett, nyugalmas fotelekben terpeszkedtek. Fejükön sisak. Két sisak, mégis ugyanazt látták. A folyót. Nem másik folyót. Pont ugyanazt, amelyiket minden nap. Maj Om Ce mester mintha a térde kalácsát is látni vélte volna. Otthonos – gondolta magában. Pro Li taoista sporthorgász mintha a botja végét is látni vélte volna. Otthonos – gondolta magában.
Már épp azon törték a fejüket, hogyan teremtik elő a Pro Li taoista sporthorgász lábadozásának idejére szükségeltető összeget a folyószimulációhoz, hogy véletlenül se maradjon folyóparti kilátások nélkül a sporthorgász… S gondolták mindezt külön-külön, mindegyikőjük a saját sisakja oltalmában…
Mikor áramszünet köszöntött be a létezésben.
Káromkodva távoztak…
Pro Li taoista sporthorgász inkább böjtölt folyónézés tekintetében.
2. Pro Li taoista sporthorgász és a diabolikus szteroid
Pro Li taoista sporthorgász elhatározta, izmossá teszi, kigyúrja magát a lét ellenében, hogy könnyebben győzze le a gyorsan múló napokat… Nagy kockázat árán – a Kitáj Vasgyúró Egylettől – kéz alatt vett egy ötkilós kiszerelésű, „made in EU” feliratú, de hazai hamisítványnak bizonyuló anabolikus szteroidot. Hogy hamisítványt vett, arról meggyőződhetett volna, ha elolvassa a kisbetűs, az eredeti használati utasításra rámatricált szöveget is, ahol következetesen diabolikus szteroiddal ámították a vevőt.
Pro Li taoista sporthorgász addig fogyasztotta a szert, mígnem, egyik nap, ráripakodott Maj Om Ce mester:
– Te, Pro Li, kezdesz úgy kinézni, mint egy sárkánykígyó. Véreres szemek, dülledt nyaki erek, püffedt has, pokolt lehellő száj, hadd ne soroljam, mert belefáradok… Mi történik veled?
Pro Li taoista sporthorgász miközben a levegőben tartva kezét végezte a (lég)fekvőtámaszokat (az ötletet egy vígjátékból lopta, mielőtt rám sütik a plágiumvádat), csak úgy, hevenyészve, kipillantott aggódó barátjára:
– A legjobb történik velem, kóstold meg te is! Ez az, amibe egy barát bele kell, rángassa a másik barátot, ezért érdemes barátokat tartani, hogy nekik is megmutathassuk…
Maj Om Ce mester rosszallólag ingatta a fejét…
– Ne is törd le a szarvaim! – tudom, mit beszélek…
Maj Om Ce mester hetekkel később találkozott újfent Pro Li taoista sporthorgásszal, aki a változatosság gyönyörködtet alapon kedvenc folyópartján ücsörgött, de úgy nézett ki, mint egy aszalt szilva, s koránt sem úgy, mint egy szellemre is gyúró testépítő.
Maj Om Ce mester megállt mellette, fitymálóan leste. Pro Li taoista sporthorgász rá se hederített, békében aszalódott tovább a nyári napon… Maj Om Ce mester felemelkedett mellette a levegőben, bár sok egyéb mellett ez sem szokása, és a folyó közepén horgonyozta le önlátományát, hogy legyen min elrévedjen a teljesen kiürült, életnedveit vesztett Pro Li taoista sporthorgászszerű.
3. Maj Om Ce mester és a bazaltorgona
Maj Om Ce mestert gyermekkorában zenére is taníttatták a szülei. Kimagaslóan játszott bazaltorgonán és szélhárfán, ám mivel a művészetet akkoriban nem értékelték semmire Kitájhonban, szülei mesternövendéknek adták… A bazaltorgonán való játékot azonban annyira megszerette, hogy később, midőn értéke kezdett lenni a művészetnek, minden évben koncertet adott a Tanúságtétel-szikla nevű tanúhegy oldalában, ahol a birodalom legnagyobb bazaltorgonáját építette a földberendező akarat. Világhírre tett szert ezzel a produkcióval, amit csak hajnalhasadtával lehetett előadni. Mikor pengecsík jelent meg a látóhatáron, leült mamut-fenyőrönk székére, és a billentyűk közé csapott. Az éjszakából maradt mollos-misztikus dallamok hamar átszíneződtek a fény dúrjaival, és az emberek legnagyobb csodálkozással elegy örömére, zengeni kezdett a hegy. A fénnyel telt bazaltsípok a létezés legszebb fugáit serkentették az égre, honnan napszín hangesőként hullott a hallgatóság fejére a földöntúli gyönyör. Maj Om Ce mester zokogott. Sírástól iszamos, fehér fürtjei hátára, nyakára, homlokára ragadtak. Zokogott, de boldog volt, mert nem akart ő mást tenni vagy tanítani a világban, csak ezt, ezt a pirkadattól délelőttig harsanó földmelódiát. Mikor lecsukta a létezés orgonájának fedelét, s megfordult, hogy meghajoljon, a szemekből azt látta, megértették… S ez elegendő lélektáplálék volt számára egy éven át…
