A Pannon Tükör 2019/5. számában (Hatos Fanni, Horváth Florencia, Palotás Zsuzsi), illetve itt, a Pannon Tükör Online-on összeállítást közlünk a 2019-es Slamtábor líraműhelyén részt vevő szerzők verseiből. A szövegeket Izsó Zita válogatta.
Nádasdi Éva: Egyirányú áramlat
Megfeszült szimmetriában fuldoklok,
kopoltyúnak képzelem magam,
talán így túlélhetem az áramlatot,
amit okoztál.
A víz elmossa színeinket,
már csak foltokban látszik a levegő.
Hozz valamit, ami nem egyértelmű,
mióta megállítottad a rezgéseket
kezdek beleőrülni a víztükör mozdulatlanságába.
Átlátszó vagy,
mint úszókban a szteroidos infúzió,
víz csípi szememet,
homályosan látlak,
húzz fel,
nem kérés.
Megmentenél, ha
hínárba akadnék?
Én fuldokolva is
megmentenélek.
Borsos Bence: gólya
Itt fekszem, ahol te szoktál.
A sóvárgást így kevésbé érzem.
Előre eldöntött dolog volt,
mint
a gólyánál, hogy ugyanott épít fészket.
Fogalmam sincs meddig bírok nem felkelni.
Félek hogy kihűl, ha itt hagyom,
mint annyi minden.
A fürdőszobád.
A vörösbársony székről nézted, ahogy bénázom a melegvízzel.
A szoba közepén
az indokolatlan korinthoszi oszlop teteje
a padlóról nézve legalább olyan messze van, mint Afrika.
Sosem látom újra,
melyik légifolyosón
hagyod el az országot
megint.
Zádori Bence: Keresztvágy
aludtak a kések konyhafogason
megfojtva, halálba hanyatlón
londoni viaszlány jött párizsi kilátással
és Miss Weasley boákkal a kifutóra
színvörösben pompáztak a hotelszobák
újságpapírba csomagolt kegyelem
az új cipőmből kiesett
mint skarláthímzés
a neveden
szólíts kietlen folyosón
a városra pillantok mint
mikor szoknya alá lesek
nöstényszagú virágok után
a telefon romlottan kicsengett
késett a futár
az éhség kopogtatott
és aludtak tovább a kések a fogason
élüktől megfosztva
szekéren
hajtották balzsamok és göröngyök
viaszos pásztorórák hátsó traktusban
fogakon fentük a késeket
Rónoki Bertalan: Ó, zöldfülű költők
Calvin jött föl Délről.
Írni fog, gondolta,
és írt is, hogy pontosak legyünk.
Csak nem akárkinek.
A tajtékban felriadt
Harlem olvasta
füstből szőtt verseit.
Calvin jött föl Délről.
Írt, de nem mindenkinek.
Az utcán szállt meg éjjel,
a hideg sötéttel osztozott
a csupasz padon.
Calvin jött el New York-ba,
megtelve álmokkal…
Már üres héj, akár a földön
szétszórt napraforgó
megrágott és kiköpött
fekete kabátja.
Fekete srác a messzi Délről,
hogy pontosak legyünk.
Feljöttél, hogy példát vegyünk.
Most más száj ízéből maradt
csikkekkel fújsz verset
a Harlemi házak alatt.
Itt állok a város szélén,
délről mennék Pestre.
Pécsről, hogy pontosak legyünk.
Verseim vannak és félelmeim,
A, B tervek, hogy miket tegyünk,
ha mégsem…
Jajj, kevés a jó akaró!
Talán egy ilyen riadt gyereknek
Pécsen maradni volna a jó.
