online

Gazdagítani a hagyományokat 

 

Ajánló sorok Marton Árpád oratórium-szövegkönyve elé 

 

Hagyományokat lehet őrizni, mint tengerparton gyűjtött kagylót a vitrinben. És lehet művelni, lehet élni velük és általuk, miként a tengerparton gyűjtött kagylóból is készíthetünk ékszert, vagy díszíthetjük vele valamelyik használati tárgyunkat, amelyet, ha nem is minden nap, hogy mindennapivá válva kopjon el, de egyes kiemelt alkalmakkor rendeltetésszerűen használhatunk. Előbbi esetben a hagyomány, amint a kagyló, holt tetem, szekrény mélyén heverő, onnan olykor előkotort, leporolt, lélektelen tárgy, semmi egyéb, semmi több, utóbbi esetben a tradíció velünk él, át- és megélhető, magunkba olvasztható, átgondolható és saját magunkkal, saját korunk tapasztalataival földúsítva hagyományozható tovább.

Mindig ambivalens érzéseim támadnak, amikor hagyományőrzésről esik szó. Kivált, hogy igen gyakran ez alatt nem értünk egyebet, mint egy örökkévalóságba merevített cselekvéssor fölidézését mindig ugyanabban a formában. Márpedig, ha így teszünk, egy múmiát gondozunk inkább, semmint élőlényt. A hagyomány, ha él, változik. Hiszen ami él − változik. Ami halott, az igen gyorsan elnyeri végleges formáját. A magam részéről szívesebben látom élni, tehát változni a hagyományokat, semmint semmitmondóvá merevedve, a jelentől és a jövőtől eltávolodva, életidegenné silányodva.

Éppen ezért örülök, amikor keresztény vallási hagyományainkat látom virágozni, gazdagodni. Amikor azt tapasztalom, nem minden évben ugyanúgy ünnepli ünnepeit a közösség, hanem mindig kicsit másként, hozzáadva az eltelt idő hozadékait, az új gondolatokat, új benyomásokat, új értelmezéseket. Ha beengedjük a változó világot tradícióinkba, ünnepeinkbe, azzal az élet mellett tesszük le a voksunkat a halál, a múlttól a jelenen át a jövő felé ívelő egész-lét mellett a múltba meredő rész-lét ellenében.

Pontosan ezért lényeges a rítus meg-megújulása is. Az itt következő művet ilyen rítusújító szándék hívta életre. A Jairus lánya, Marton Árpád szövegkönyve Benedekfi István húsvéti oratóriumához, bizonyíték arra, hogy a húsvéti ünnepkör él és élni akar. Marton Árpád szövege a modernitás kérdéseire reflektálva teszi élővé az évezredes hagyományt. Rámutat arra, hogy az ősi misztériumoknak van válasza a modernitás problémáira, egyúttal fölhívja a figyelmünket, hogy jelenkorunk bajait, gondjait, nehézségeit nem kizárólag jelenkorunkból kiindulva lehetséges megoldani. Így köt össze múltat és jelent a jövő érdekében minden valamirevaló, élő tradíció, ám amidőn e hármas egységből (múlt – jelen − jövő) valamelyik kihull, a hagyomány elhal, legfeljebb bebalzsamozott tetemét őrizhetjük, ami nem lehet célunk. Ezt ismerte föl Marton Árpád, ezért nyúlt egy kevéssé földolgozott témához mai, modern eszközökkel, hogy dúsítsa az örökséget, ne csupán őrizze, de élje, élhetővé tegye és gazdagítsa a hagyományt.

 

Bene Zoltán 

 

Jairus lánya

 

Marton Árpád szövegkönyve Benedekfi István húsvéti oratóriumához

Ismeretlen középkorú mester himnuszaira

 

 

Előolvasó (recitálva): 

 

Ím, elébe járult egy Jairus nevű férfi, a zsinagóga elöljárója. Lába elé borult, és kérlelni kezdte: „Halálán van a lányom. Jöjj, tedd reá kezedet, hogy meggyógyuljon és éljen.” Ekkor emberek jöttek és közölték: „Meghalt a lányod. Minek fárasztanád tovább a Mestert?” Jézus azonban így bátorította a lány apját: „Ne félj, csak higgy!” A háznál nagy sírást-rívást, jajgató népséget találtak. De Ő így szólt hozzájuk: „Mit lármáztok itt, mit sírtok? A kislány nem halt meg, csak alszik.” Azzal megfogta a kislány kezét, és így szólt hozzá: „Talita kum, Kelj föl!” A kislány fölkelt, és járkálni kezdett. Tizenkét éves lehetett…

 

PROLÓGUS: A GOLGOTA PLÁZA 

 

(Az Előolvasót áhítatosan hallgató csuklyás alakok egy szempillantás alatt ledobják vezeklőkámzsáik, és egy kommersz revü flitteres kavalkádjává alakulnak.)

 

Hangosbemondó: 

 

Hölgyek, Urak! Türelmet kérünk!

Pár perc, és megnyit új egységünk

S hogy kellemesebb legyen várni,

A színpadon plázánk Cicái!!!

 

(Őrjöngő taps és üdvrivalgás. A következő jelenet giccses, csiricsáré karácsonyi show tónusában, ahol kell, rappelve. A kereszt mint áruházi logó revüfényben villódzik.)

 

Plázacicák: 

Ledózeroltuk Isten házát,

hoztunk helyette fényes plázát,

Golgota Pláza cicái,

hát lehet minket nem imádni?

 

Managerek kara 

Kegyes sztori kit hoz ma lázba?

Földi mennyország, Golgota Pláza!

Csodák márpedig nincsenek,

áldozzunk a pénzistennek!

 

Plázacicák (műgyémántos, villódzó mikulásszánkón riszálnak): 

Arany és tömjén, őrjítő:

tarol a három királynő,

kerüljük, ami kellemetlen,

nem hullunk térdre Betlehemben.

 

Managerek kara: 

Nem vall az üzlet kárára,

hogy itt vitte bőrét vásárra.

Logónk a Logosz, az istengyermek,

rá építjük a marketingtervet!

 

Műkörmös lány: 

Itt halt meg épp, ezen a dombon,

isteni hely, mindig aszondom.

 

Hostesslány: 

Jó csávó volt, de – hendikep! –

nem hagyott hátra szelfiket.

 

HR Manager: 

Minden csak reklám kérdése:

építs az életérzésre!

Kenceficék és fitness, topless,

meglásd, az egész élet jobb lesz!

 

Plázacicák: 

Átbulizunk mi minden éjt,

habzsolunk szexet, szert és kéjt,

ha nem segít eperszín óvszer,

jöhet az epres fogyasztószer.

 

Managerek kara: 

Van itt megoldás minden csődre,

ugorj fel egy mozgólépcsőre!

Ne várj egy láthatatlan, vérző úrra,

megvált a multikulti szubkultúra.

 

Plázacicák: 

Nálunk a kínos kérdések ritkák,

nem feszegetjük az élet titkát.

Feng Shui, Taj-Csi, tantrikus jóga,

légy te csak nyitott minden jóra!

 

Managerek kara (csokiszökőkúttal, pezsgővel, konfettiágyúkkal): 

Megnyitjuk a boldogság forrását,

elhozzuk az Isten Országát,

félre morálnak ódiuma,

nem kell a népek ópiuma!

 

Nyuszilány: 

Légy magad, s meglásd, csodát művel

műköröm, műhaj, műháj, műmell.

 

Mikulány: 

Légy örökifjú sok botoxtól,

pár év, és úgyis szertefoszlol.

 

Managerek kara: 

Nem csalás és nem ámítás,

elérhető minden csábítás.

Fényesebb, mint az Isten háza:

téged is hív a Golgota Pláza!

 

(Mind együtt, templomi áhítattal):

Háromszor esett el a kereszttel,

nem is lett belőle topmenedzser.

Mégis: a Mindenség Királya

piacvezető világmárka!

 

(Közben a háttérben a King of the Universe logó tűnik föl, némiképp diabolikus motivikával. Önkívületig fokozódó tombolás. Egyszerre nagy robaj, gépleállás, áramszünet, kipurcant a show. Váratlanul előlép a tömegből egy koldusasszonynak kinéző alak, akire eddig ügyet sem vetett senki a forgatagban. Ő Jairus lánya. Kora 12 és 2000 év között bármennyi lehet.)

 

Jairus lánya (furioso): 

Átkozott haramiák!!!

Ti öltétek meg Isten Fiát!

 

(zavar, pánik, értetlen zsibongás)

 

Semmi sem változott azóta…

Kapzsi, mohó és kéjsóvár,

rosszabb az ember az állatnál,

mint akinek nincs Megváltója.

 

Köszönet, hála ismeretlen.

Ha megtömte a bendőjét,

elfeledi Teremtőjét -

már csak én hiszek Istenemben.

 

Láttatok mind: a holtan fekvőt,

mikor belépett a kapun,

és azt mondta: Talita kum!

Hogy feledném a megmentőt?

 

Akkor szegődtem hírnökének,

de mindhiába prófétálom:

az Élet úrrá lett a halálon -

nem tanulnak a nemzedékek.

 

(visszaemlékezik a húsvéti eseményekre, változás:)

 

1. kép Menekülés Jeruzsálemből 

 

(Jézust eltemették. A tanítványokon pánik lett úrrá. A menekülő tanítványokkal csak Jairus lánya száll szembe: a sírhoz tart, hogy jelen lehessen Ura föltámadásánál. Jeruzsálem asszonyai is próbálják visszafordítani, de nem lehet.)

 

Kórus 

Fuss! Fuss!

Menekülj! Menekülj!

Rajtunk

senki sem könyörül.

 

A templom függönye kettészakadt,

az oltár helyén egy kráter maradt.

Kéntüzet okád a szentek szentje,

szégyent vallott az Úr Felkentje!

 

Ádám bűnének nagy lett az ára,

Istent szegeztük keresztfára.

Poklot festett a márvány égre

rőt sugárban a Bárány vére.

 

A bosszulásban nem lesz hiátus,

dühödten őrjöng a vad Pilátus.

Emlékezzünk csak Heródesre:

Kajafás tanít most móresre!

 

Fuss! Fuss!

Menekülj! Menekülj!

Rajtunk

senki sem könyörül.

 

Jairus lánya (furioso repríz):

Semmi sem változott azóta…

Kitől kenyeret-bort kapott,

Elárulja a Tanítót,

mint akinek nincs Megváltója.

 

Feledtétek, mit értetek tett?

Neked a látást adta vissza!

Te leprás voltál, és most tiszta –

ezzel érdemelt hát keresztet?

 

Tetézte számát kenyérnek-halnak

– sorban álltak a kosárért –

Uram, kár volt a csodákért,

jobb lett volna, ha éhen halnak!

 

Megállította vérfolyástok!

Uram, nézz le, a csürhe tombol,

s Te kihoztad őket Egyiptomból! –

Égre kiált az árulástok!

 

Péter és a tanítványok (KORÁL):

Elég, elég! Ne vádolj tovább!

Fékezd a szavak ostorát!

Péterek vagyunk, árulók, gyávák,

Szellő kioltja hitünk lángját.

Törékenyebbek a szalmaszálnál,

fellángolunk a csoda láttán,

minden eszméért hevülünk,

de elsőnek menekülünk.

Az ember szíve színváltó,

hetente kell új megváltó –

magunkra hagyva mit tegyünk?

Hisz cserbenhagyott Istenünk!

 

Jairus lánya (megdöbben Jézus halálhíre hallatán)

Magatokra hagyva? Mit hallok?

Mi történt, amit nem tudhatok?

Galileából jöttem vissza,

ahol a nép szavát issza,

mi történt hát?

Mondjátok csak:

mi az igazság?

 

Jeruzsálemi asszonyok kara:

Jairus lánya, sírj,

a Mestert elnyelte sír,

dajkálja gyötrött, szenvedő

testét irgalmas szemfedő.

 

Ajkára fagytak szent igék,

férgek emésztik szent szívét –

vigasztalásunk volna tán

a csontsikoltó Golgotán?

 

Ledőlt az égi vár,

kopár a szemhatár,

némult igéi dallama

bénult szívünknek balzsama.

 

 

2. kép (flashback) az Olajfák hegyén 

 

Jézus: 

Atyám!

Kopár a szemhatár, kietlen.

Lelkem zsarátnoka kilebben.

Föltárul Dávid zsoltára:

Fiad emeled oltárra

talán…

 

Ha már

bezárult az ég ablaka,

rémiszt az örök éjszaka.

Emberfiának nincs hova

csüggedt fejét elnyugtatnia

soha.

 

De lám:

alszanak mind a tanítványok,

mindhárman sírig hű barátok…

Jóllaktak az úrvacsorán,

de elbuktak az első nagy

próbán.

 

Habár

hallották, mégsem értették:

most életemet adom barátaimért.

Legyen őnekik szent lecke,

útmutató a szeretetre

példám!

 

Immár

nem látlak többé, Galilea!

Többé nem jár az Isten Fia

ligeteidben, Názáret,

hullámaidon, Genezáret,

Ne várd…

 

Az ég

áldjon meg, Júdea lankái,

Gileádnak juhocskái!

Bódító illatú olajfák,

kik Teremtőjüket

búcsúztatják…

 

S mert fél,

most mondjatok érte imádságot,

öntsetek lelkébe bátorságot,

tenger, ki őrzöd léptét,

ölelje át hűs magányod

szívét!

 

Ne még!!!

Nem vágyom bíbor köntösre!

Vetésed miért vérem öntözze?

Stációján egy keresztútnak

elcsigázottan földre hulljak?

Ne kérd!!!

 

Atyám!

Világmegváltó tervedet

miért épp előlem rejtetted?

Veled voltam a diadalban,

hát ne hagyj el most a viadalban,

Atyám!

 

S ha már

teremtő műved koronája

ártatlan Fiad rút halála,

ítéld, ítéld keresztfára,

csak őt, csak őt ne hagyd magára:

Anyám…

 

Atyám!

Kezedbe ajánlom lelkemet:

visszafordulni többé nem lehet.

E könyörtelen, durva nép

rég elfeledte Istenét.

A Te neveddel szór átkokat,

időszerű az áldozat.

Balvégzetének vándora,

Juhnyáj, de nincsen pásztora

 

Uram!

Kezedbe ajánlom lelkemet!

Vérem szentelje föl fényes művedet!

Legyek életfa, amelyen érik e

keresztre szegezett Lét-Ige!

 

 

KORÁL

Akit a szent Szűz méhe szült,

elnyelte most a néma föld.

De harmadnapnak reggelén

támad sírjából új remény.

Tekintsd e szent haláltusát,

imádd a népek Krisztusát!

 

 

3.kép A TEREMTETT VILÁG HIMNUSZA A KERESZT ALATT 

 

(Jairus lánya előénekesként + zümmögő kar, szöveggel csak a refrénszakaszokra lép be):

 

Dermedt a Föld. A gyász imája

szitál mindenre csöndesen.

Hiába: vigasz nem terem,

lehullott a Nap glóriája.

A nappal éjjé feketült.

Égbenyúló hegytetőre,

vérehulló fecskefűre

vaksötétség települt.

 

Hallgat a tenger. Hullámain

nem lépdel többé drága láb…

Ajkai nem zengik tovább

a Megváltás himnuszát…

 

Igéit őrzik dombok, völgyek,

telhetetlen asztagok:

ígéretétől gazdagok,

remény szavától zöldek.

Veszteségük véghetetlen.

Áruljátok el, csillagok,

merre vezetett lépte ott,

hallgatag, nagy végtelenben?

 

Néma Tejútnak ösvényein

messze lépdelsz, drága láb!

Csillagok zengik csak tovább

a Megváltás himnuszát.

 

Ki mond immár szentenciát,

lelkes teremtmények, füvek,

mézbalzsamú fák, szüret –

terólad, ártatlan nagyvilág?

Eltelve aljas indulattal

eltorzult képe, bűnös ember

istengyilkos gyűlölettel

így bántál teremtő Uraddal!

 

Ám Isten terve célba ér:

túllépve ember szégyenén

majd elfelejti emlékét,

és összebékül föld s az ég.

 

 

4. kép A TUDOMÁNYOK HIMNUSZA A KERESZT ALATT 

(Brecht-féle song, a kiábrándult tudósok dala)

 

Tudósok: 

Borban, kenyérben, vízben, égben,

szívben, szegényen, szenvedésben –

Ki tudja, mi ment végbe itt,

ki érti Isten tényeit?

 

Fizikus: 

Faggasd az anyag titkait,

a bizonyosság ritka itt,

belőle, holtig várhatod,

nem jönnek végső válaszok.

 

Atomtudós: 

Csak faktumok és kvantumok,

pszeudo-szubjektumok –

ennyi csak, mit észrevettem

mikroszkópi észleletben.

 

Filozófus: 

Mondják: Isten abszolút elme,

logikája van, nem kegyelme.

Ha így van, mért nem látta át

kísérlete kockázatát?

 

Együtt: 

Ahogy az elszállt pára bomlik,

szilánkjaira tört a lombik,

piciny hiba, és kakasszóra

meglett a végső katasztrófa.

 

Professzor: 

Hiába omnipotenciája,

e téren nincs kompetenciája.

Emiatt lett a jó gyermek

áldozata a módszernek.

 

Biológus: 

Felboncoltam, de semmivé lett:

feltárhatatlan tény az élet.

Bonckéssel, szikével nem leled.

A lelket befogni nem lehet.

 

Filozófus: 

Mit tagadjuk: szembeötlő,

elfut ezer emberöltő,

látható evidencia:

kivész a transzcendencia.

 

Együtt: 

De nélküle űr a végtelen,

választ nem lel az értelem,

hontalan, elvadult az ember,

gyötrődik, szíve nyugtot nem lel.

 

Atomtudós: 

Analizál és kalkulál,

de lelke nyugtot nem talál,

erkölcse nincs, csak kémiája,

tömegpusztító arzenálja.

 

Fizikus: 

Fegyverül forgatja a tudást,

tökélyre viszi a rombolást.

Létet dajkáló tudománya

lett az önzés aranybálványa.

 

Biológus: 

Szondákkal kémleli a Marsot,

de nem látja az Istenarcot.

Választ nem ád a posztmodern,

A lelki helyzet post mortem.

 

Együtt: 

Életfakasztó szép igéik

lélekrontásra elfecsérlik.

Belátható, hogy nincs remény,

az ember farkasfog-vetemény.

 

Így állunk hát a jelen percben:

a semmi üzen száz megaherzen.

Nincs tudományos válaszunk,

a posteriori támaszunk.

 

Borban, kenyérben, vízben, égben,

szívben, szegényen, szenvedésben –

ki tudja, mi ment végbe itt,

ki érti Isten tényeit?

 

 

5. kép Mária éjszakája – más néven Újmagyar Mária-siralom 

 

(Mária a kereszt alatt egy másik éjszakára gondol. Csak ő maradt halott Fia mellett. Így talál rá Jairus lánya. Quasi bölcsődal.)

 

Mária: 

Akkor is este volt.

A tájék néma volt.

Csicsíjja-bubújja…

 

Az angyal rámhajolt.

Sugárzó teste volt…

Tente-tente-tente,

Betlehemi hercegecske…

Csicsíjja-bubújja…

 

Álmodozó kislány voltam,

Tündérszóra fellángoltam.

Csicsíjja-bubújja,

Kirje, kirje, kisdedecske,

tente-tente-tente…

 

Kislányszívekben ég a vágy

látni az Isten Angyalát,

égi palotát: lépcsein,

tündérek könnyű léptein

aranyszínű bimbó fakad,

gyémánttüzű nagy virradat –

de Isten terve azon az éjjel

egy szűzlány álmát tépte széjjel.

 

Gábriel angyal: (éteri szózat)

Ave Maria, gratia plena,

Dominus tecum!

Ave!

 

Mária:  

Názáret utcáin, falak mentén

settenve, lopva bujdokoltam

szívemben ringatván titokban

Isten tervét, szolgája, én.

Nem ért szívembe ajkuk szitka,

hol, kire Éva óta vártak,

kit prófétáik prédikáltak,

Növekedett az Isten titka.

Szűzként kifeslő piros rózsa:

Lettem a Mater Speciosa,

és az angyal azt ígérte:

élni fog.

 

Gábriel: 

Ne bántson gáncs és megvetés!

 

Mária: 

Görnyesztő nyűg a magvetés…

 

Gábriel: 

Ezért jelölt napszámosának

dandárjában az aratásnak!

Új rügy fakad királyi tőről!

 

Mária: 

Míg Isten malma lassan felőröl.

 

Gábriel: 

Életfakasztó –

 

Mária:  

Szívszakasztó –

 

Ketten: 

fájdalom…

 

Mária: 

– és én azt feleltem: vállalom!

 

Gábriel angyal: (éteri szózat)

Ave Maria, gratia plena,

Dominus tecum!

Benedicta

tu in mulieribus!

Et benedictus

Fructus ventris tui, Iesus –

Áldott vagy az asszonyok közt,

és áldott méhed gyümölcse!

 

Mária: 

Méhem gyümölcse? Bűn almája

helyett szegeztek halálfára!

Láttam, szép tested miként görnyed,

nem itathattam föl drága könnyed!

Én ártatlan magzatom,

ékes szép csillagzatom,

meghallod-e árva szóm,

édességes vigaszom?

 

Én tudom csak, hogy meggyötört

tested minden bűnt eltörölt.

Megszenteltetik minden vajúdás,

eléd borul majd minden Júdás,

jóra fordul gyilok, ölés,

átfog isteni ölelés,

golgotavirág-glóriás,

kereszten függő Messiás!

Tépázott szirmú hófehér rózsa:

így lettem Mater Dolorosa,

ám az angyal azt ígérte:

élni fog!

 

Túllépve minden kínomon

kereszted áll majd síromon!

Megtört szívűek mind, anyák,

láttuk a halál angyalát.

Mardossa szívünk gyász s a bú,

gyilok, öldöklés, háború,

mennyországából kit kivernek,

didergő, éhes, árva gyermek.

Fojtogat annyi borzalom,

hol lenne erre oltalom?

De Isten lelkünkbe véste fénnyel:

a halál csak testük tépi széjjel!

 

Ketten: 

A teremtés műve egyre halad,         /    Ave Maria,

új élet fakad a föld alatt,                   /    gratia plena,

hajnal derül, föloszlik a sötét,         /    Dominus tecum!

kitárja sírja börtönét.                        /    Dominus tecum! Stb.

         Megtörhetetlen aranyrózsák,

leszünk a Mater Gloriosák,

mert az angyal azt ígérte:

élni fog!

 

 

6.A kép A POKOL TORNÁCÁN 

(Nagyszombat éjjele. A Pokol tornácán kihunyt minden remény a Megváltásra. A holtakhoz apránként csatlakoznak a földi Igazak, majd maga az Úr hangja is.)

 

Halottak kórusa, régi próféták és királyok: 

A föld sötét.

A bűn ködét

föl nem szakítja semmi.

 

Az ember áll,

válaszra vár,

gyalázattá lett lenni.

 

Fölsejlenek

ígéretek,

de fogva tart az átok,

 

mert szívetek

míg nem szeret,

békére nem találtok.

 

Ha nem segít

a régi hit,

ki könyörülhet rajtunk?

 

Aki előtt

e büszke főt

hogy hódolatra hajtsuk?

 

6.B Az Igazak himnusza 

 

Mária: 

Keblem dajkálta

 

János: 

Keblén pihentem

 

Mária: 

Mellem táplálta

 

János: 

Szavait lestem

 

Együtt: 

Senki sem

mondta, nélküle

mi lesz velem?

 

Szent József:  

Atyja helyett atyja voltam.

 

Cirenei Simon:  

Ha elbotlott, felkaroltam.

 

Arimateai József:  

Eltemettem sírboltomban,

Szent kenettel balzsamoztam.

 

Mária: 

Figyeltem minden kérését…

 

Mind együtt: 

Ügyeltem minden lépését…

 

Szent József: 

Elsőként

láttam mesteri érzékét,

szöget mint verjen gerendába,

míg el nem készült keresztfája…

 

Együtt: 

Sajnálom,

elsöpört mindent

egy rossz álom,

elkövettünk

egy nagy hibát:

rút világ

kezére adtuk

Isten fiát…

 

Mária: 

Vakmerőn

hittem: múlhat egy

gyönge nőn

a világnak üdvössége,

porrá omolhat kétsége,

vakhitét

hitem eltörli,

semmibe veszi,

semmivé teszi

önzés, aljasság

rút vétkét.

Álmodozó kislány voltam…

Holttestére ráborultam…

Csicsíjja-bubújja,

Betlehemi hercegecske…

 

Együtt: 

Ügyeltem minden lépésén,

tétlen álltam a legvégén.

 

Az Úr hangja: 

Nem tudom,

Van-e vigasz e tévúton?

Teremtettem egy világot,

de teremtményem visszavágott

álnokon.

 

Gyermekem

könyörült ezer emberen,

meghirdetett egy jobb világot –

latrok közt végzi minden látnok!

Gyötrelem!

 

Képtelen

vagyok győzni e helyzeten!

Minden hatalmam néki adtam,

Vele éljen a halhatatlan

végtelen,

 

vagy pedig

el kell dőlnie hajnalig:

Kudarcot vall-e a földre lökve

szeretetem, és mindörökre

eltapostatik?

(témareprízek mind együtt, Az Úr hangjától kísérve)

 

 

7. kép Az emmauszi úton 

(Jézus szózata beléhasít a csüggedt tanítványok siralmába)

 

Jézus: 

Ne félj, csak higgy!

Ezt Atyám rendelte így.

Művéből nem vész el semmi,

övéit eljövök majd összeszedni.

 

Összegyűjtöm, mi elveszett,

aklába gyűjtöm a népeket.

Rájuk árasztom Lelkemet,

Őnéki zengnek éneket.

 

Leköpdösve és megvetetten

a menny alapját megvetettem.

Emberré váltam, testté lettem,

hogy engem láss a testvéredben.

 

Készüljetek a pirkadatra,

meghívtalak a feladatra:

dúsan termő kalászok,

lesztek emberhalászok.

 

Tanítsátok a lelkeket,

vigasztaljátok, ki elveszett,

szavaim fénylő igazgyöngyök,

ne aggasszanak sárgöröngyök!

 

Miként napfény a földeket,

járjatok hegyet-völgyeket,

városokat és falvakat,

a halálból új élet fakad!

 

 

8. kép Finálé 

 

Jairus lánya (arioso): 

Akire oly rég várt a világ,

Megölték az Isten Szent Fiát –

Szöges szíjjal ostorozták,

latrok közé besorozták.

A sokaság csodát bámult,

aztán Barrabást kiáltott.

Ámde mégis, harmadnapra

támadtunk nagy virradatra –

Egész világ látva lásson,

diadalmas Messiásom!

 

Jairus lányával Mind: 

Jairus lánya, sírhatsz,

forrássá lett a sírhant,

kiomlott vére így fakaszt

a Föld szívére új tavaszt.

Jairus lánya, sírhatsz,

értelme lett a kínnak

Stb.

 

Zárókorál 

(alatta a kíséretben ácsolásszerű kopogás, ami a végére diadalmas gonggá alakul)

 

Jairus lánya és az Igazak: 

Üdvözlégy, győztes szent kereszt,

Isten kegyelme tette ezt,

értünk Fiát pokolra küldte,

halál bilincsét összetörte.

 

Bár oltalmazta égnek orma,

ereszkedett közénk a porba,

széttépte halálnak gyolcsát,

elfoglalta égnek trónját.

 

Miképpen megjövendölte,

halál lakatját feltörte.

Bűnünk kellett rombolnia:

kereszten függő Isten Fia.

 

Mária is: 

Eltörli Ádám bűneit,

tetézve Isten műveit,

tövist viselve, királyi ékét,

áraszt a létre égi békét.

 

Mária és Jairus lánya:

Embert próbáló küzdelem,

világmegváltó győzelem,

lángoló szív, amelynek láttán

eldobja fegyverét a Sátán.

 

Jairus lánya: 

Uram, szerelmed megsebez,

szent Országodnak eljegyez,

irgalmas szívű jó Atya

halált eltipró szent Fia!

 

Krisztus, hatalmas nagy király,

Erődön megtört ős viszály.

Örökre trónolsz fenn az égben,

magadhoz vonsz a tiszta fényben.

 

Mind + Kar: 

Uralkodol a föld felett,

ajkad mond majd ítéletet,

átszegezett karját kitárja

a sebzett mindenség Királya.

 

Krisztus, alázat kútfeje,

az irgalomnak nagy jele,

engedd, hogy mindig ünnepeljünk,

örök hazában üdvözüljünk.

 

Gábriel (AVE MARIA téma): 

Gloria! Gloria!

In excelsis Deo

Alleluia!

Et in terra pax hominibus

Bonum voluntatis

Alleluia!

Stb.

(A Jairus lánya produkció jogi képviselője a Hartai Zenei Ügynökség www.hartai.hu. A 2017. január 27-i nyilvános előbemutató részletei megtekinthetőek: https://www.youtube.com/watch?v=CI85-xf7-Rs (Az Olajfák hegyén), továbbá https://www.youtube.com/watch?v=OkBfKahqz5s (Mária éjszakája). A szerzők köszönetet mondanak Nagy Anikónak, Szél Bernadettnek és Szondi Tamásnak a részletek felejthetetlen életre keltéséért, Simai Mihálynak az oratórium lelkes fölkarolásáért, Plavecz Ildikónak, Tajti Gabinak, Benedekfi Zoltánnak és Pallós Tamásnak önzetlen segítségükért.)

(Jairus leánya Máté evangéliumának titokzatos mellékszereplője. Miután Jézus föltámasztja halálából, eltűnik a szent író szeme elől. Nem tudni, meghalt-e újra, vagy közöttünk él Jézus csodatételeinek örök tanújaképpen, mint afféle bolygó zsidónő, prófétaasszony, hogy figyelmeztesse a hitét vesztett világot a Megváltás múlhatatlan titkára…)

 

(Megjelent a Pannon Tükör 2016/2.számában)