Az utazás –Határ/idők ciklusból
Áll a fiú a rendőrök előtt, hol van a lány, kérdezi a fiatalabbik rendőr, a fiú félrebillenti a fejét, az erdőben, arra… a tisztás mögött láttuk utoljára, a rendőr bólint, a barátod mást mond, egészen mást, tehát? Áll a fiú az őrszobán, szemben az asztallal. Az asztal mögött két rendőr ül, az ajtóban is áll egy rendőr, az öreg Vörös, igen, Vörös a falu szélén lakik, nincs jogosítványa se, elvették, elgázolt valakit régen, részeg volt, van egy lánya a városban, azt mondják, kurva, üveg bor az ára. Igen, áll a fiú a szék mellett. Nem ülhet le, állj csak szépen, mondja a rendőr, fiatal vagy, tehát? Hol van a lány? Mikor indultatok? Hárman voltatok? A fiú rázza a fejét, nem, az elején ketten indultak, ő és a lány, igen, azt beszélték meg, hogy kimennek a major felé, a kastélyiskola mögött, tegnap esett az eső, gombát akartak szedni, a gomba drága, el lehet adni a piacon, a városban szombaton van a piac… A rendőr mosolyog, ne szórakozz velem, hol van a lány? Mért nem jött veletek vissza? A fiú áll a szék mellett, igen, a boltnál találkoztak, mentek gombászni, a lány ismeri a gombákat, a gombához érteni kell, egyszer… Ekkor lép elő a Vörös az ajtó mellől, megüti. A fejét oldalról. Élesen, gyorsan. A fiú áll, kapaszkodik, miért volt nálad a zsebkés, üvölti Vörös. Mi? Minek kellett neked kés az erdőbe? Egy rugós kés? Honnan vetted? Állj egyenesen, engedd el a széket. Na!
A fiú áll, az asztalon ott a kése, kínai kés, a piacon vette, puha a pengéje, hol nyílik, hol nem, a fiú füle ég, a Vörös tud ütni, ezt nem gondolta volna róla, olyan gyenge kis alaknak néz ki, ha áll a kocsmában, a piacon vettem, mondja a fiú, hogy legyen. Mindenkinek van kése, minden fiúnak, Péternek is van, csak az övé nagyobb. A két rendőr nevet, nagyobb? Mutatják Péter kését, azt a kis zsebkést a fekete nyéllel. Nem nagyobb a barátodé, nem rugós. A tied viszont? Foltok vannak a pengén. És föld is. Mit ástál te ezzel a késsel? A fiú hallgat. Tehát? Mit ástál? A fiú áll, a két rendőr néz, Vörös támaszkodik, várnak, a gombát, mondja végül a fiú, a gombákat vágtam ki. Azért mentünk.
Hol van a lány, üvölti ekkor a Vörös, hol? A fiú kapaszkodik a székbe, nem válaszol, nem tudni, hová ment, mondja az idősebbik rendőr, elment veled az erdőbe, ott volt a barátod is, hárman voltatok, csak Péter meg te jöttetek vissza, a lány anyja azt mondta, udvaroltál a lányának, mentél hozzájuk, voltál a lánnyal moziban, milyen motorod van neked?
A fiú rázza a fejét, nem motor, kis robogó, de motorra gyűjt, japánt akar venni, használtat, olyat, mint a D. testvéreknek van, a Vörös emeli a kezét, hol van a lány, kérdezi halkan a főtörzsőrmester, ha tőled tudjuk meg az igazat, megúszod. Ha a Péter mondja, kétszer annyit kapsz. Érted? Hol a lány? Mi történt az erdőben?
A fiú áll, a lány az első életében, aki járt vele. Csak csókolóztak. Ő nem csinált semmit. A lány meg elment. Azt mondta, nem jön vissza, az apja után megy. Angliába, az apjának van autója. Ford. És ott lesz saját szobája. Hannoverben. Oda szökött. A rendőr mosolyog, Hannover nem Angliában van. A fiú áll, arra gondol, tényleg, nem Anglia. Mint az iskolában, megint eltévesztette. Hol van Irak? Nem Irán? Ha az autó kétszer olyan gyorsan… te ostoba. Hová ment a lány? Na? A Vörös emeli a kezét, a fiú Péterre gondol, hogy mit mondhatott ezeknek? Péter sokat panaszkodik, Péternek megmérgezték a kutyáját. Péter nem erős, nem bírja, ha ütik. Őt nem zavarja, ő sokat kapott. Otthon. Ő tudja, milyen az, jön a kéz, ég a helye, dörzsölni kell. Zsibbad, múlik. De itt nem lehet visszaütni. De majd… Ha a Vörös részegen megy haza. Akkor. Péter tetszett a lánynak, mondja a fiú. Hogyan akart eljutni a lány Angliába? Mit mondott?
A fiú fogja a szék támláját, nézi a falat a rendőrök fölött. A falon nincs semmi, csak egy arckép. Nézi a mennyezetet is, azon sincs semmi. Még egy folt sem. A fal szürke, egyenletes. Az ablakkeret új. Az asztal kopott, foltos fa. A padló szürke. Foltos. Mit mondott Péter, kérdezi a fiú, a rendőr üvölt, itt ő kérdez, mit mondott neked a lány, hogyan utazik Angliába? A Vörös röhög az ajtó mellől, hibbant ez a gyerek, az egész család hülye. A főtörzsőrmester int, hagyja abba, a fiúra mosolyog, tehát, mesélj, a lány hogyan indult útnak? A fiú azt feleli, nem tudja. Nem mondott a lány semmit. Csak szidta az anyját, az új férfit, hogy kosz van, ilyeneket mesélt, hogy Angliában jól lehet keresni, jó ruhákat fog venni, majd küld nekünk tornacipőt. A fiatalabb rendőr ír egy füzetbe, felnéz, neked is? Vagy csak Péternek akart küldeni? Téged nem kedvelt már, igaz? A fiú rázza a fejét. Nem, csak nekem akart adni, Péter gyenge, ő meg az olyan fiúkat szereti, mint én. Nekem nem szólhat be senki. Van robogóm, pénzem is. Nem sok, de van. De egy jó tornacipőt azért, az amerikait… A Vörös üt, a fiú nekiesik asztalnak. Homlokkal. A fiú üvölt, hogy elég volt. Elég már. És hogy ezt vissza fogja kapni a rendőr, csak vigyázzon, ha megy haza. A fiatalabbik rendőr azt kérdezi, mindig így csinálod? Ha bajod van? Így oldod meg? A fiú áll, nézi a rendőrt, nézi a karóráját, a rövidre nyírt haját, egy órája faggatnak, gondolja, rázza a fejét, nem bírom, ha ütnek, ez van. Az apám sem üthet. Érti? A főtörzsőrmester mosolyog, mert visszaütsz? A fiú látja, ahogyan az apja áll a szoba közepén, csúszik le róla a nadrág. Látja, ahogyan mosolyog. Ahogyan ad egy tábla csokoládét. Mogyorósat. Az apám meghalt, mondja végül, elvitte a rák. Vérrák. De ő sem üthetne. Érti? És a lány azt mondta, légpárnás hajóval kell menni. Busszal is lehet, az olcsó, de ott lopnak, ha alszik valaki, a lány stoppolni akart. Belgiumon, Németországon keresztül. A főtörzsőrmester feláll, fiam, ha tőled hallom az igazat, segítek. Aztán int a Vörösnek, hogy jöjjön, vigye vissza a cellába.
Egy óra múlva megint jönnek érte, ugyanabba a szobába löki a Vörös, menj már, becsukja az ajtót, a fiú áll, az ajtónak belül nincs kilincse, a zárhoz csak csavarhúzó kellene. Aztán bejön egy férfi. Nagy, erős, a férfi int, üljön vissza, papírt olvas, aztán felnéz. Rettenetes a szeme, gondolja a fiú, üres és hideg. Ugye tudod, hogy azt gondoljuk, megölted a lányt, mondja a férfi, hogy előtte megerőszakoltad, tehát? Még nem vagy tizennyolc. Hol van a lány? Péter elmondott mindent. Jó, igen, hadarja a fiú, szerette a lányt, vágyott rá, azért hívta az erdőbe, hogy beszéljenek nyugodtan, ketten legyenek, vitt pokrócot is, a barnakockásat, azzal takarja be otthon az ágyát, tett rá kölnit is, hogy jó szaga legyen, a lányok kedvelik az illatokat. És Péter nem mondott el mindent. Mert? Mert nem volt ott. Mert hárman voltak, de aztán Péter hazajött. De a barátod kése nálad volt, igaz? A férfi mosolyog.
A kés? Mentek az erdőbe, elől ő, aztán a lány, hátul Péter. Péter a kutyájáról mesélt, hogy a kutya megharapta a betörőt, igen, éjjel ugatott, azért mérgezhették meg a kutyát. A lány egyre csak mondta, hogy belehalt szegény állat, így mentek az ösvényen, őbenne meg jött fel a düh, az állat megdöglik, ember hal meg, mondta hangosan, dühös volt. Pétert a lány hívta, és a hülye eljött, maradt volna otthon, Péter a haverja, de akkor is, ő szexet akart, meg azt, hogy lány legyen végre vele, hozott pokrócot, fényképezőgépet, hogy lefotózza meztelenül, jött a rét, de nem volt sehol gomba, a lány egész idő alatt Péter mellett ment, és akkor ő elvette Péter kését. Hogyan vettem el tőle, rendőr úr? Úgy, hogy belevertem a képébe. Kivettem a zsebéből. Igen, nem volt olyan békés az út, előkerült az erőszak, igen, ez nem jó, a kését elvettem. És a lány, kérdezte a férfi, nem mondott semmit? Nem mondta, hogy terhes?
Nem. Ezt ki mondta?
A férfi ír valamit a füzetébe, gondolkozz csak, hátha eszedbe jut, hogyan ejtetted teherbe. Hol csináltátok? Az erdőben? A fiú áll, tőlem nem terhes, kérem, szeretnék leülni. Fáj a lábam, kérem. Soha nem voltunk úgy együtt. Nem lehet terhes. A nyomozó nem néz fel, ülj le, gyakorold, sokat fogsz még ülni. Fiatal vagy, szeretni fognak a börtönben. A fiú áll, fogja a szék támláját, a fal fehér, rajta a kép, az ország elnöke komolyan néz le rá, kék nyakkendőt visel, fekete zakót. A nyomozó ír tovább, a lány anyja azt mondta, egyszer megütötted a lányt. A diszkóban? Féltékeny vagy, nem bírod, ha más nézi? A lány terhes, két hónapos, az anyja mondta ezt, te megijedtél, a lányok ilyenkor veszekednek, kiabálnak, te meg? Erdő, ketten vagytok. Péter elment. Késsel? Vagy? És Anglia? Nem ott él az apja, az apja lelépett, az apja nem érdekes, az apja messze van. De te itt vagy. A tanárod azt mondja, hiányzol, dohányzol, iszol, nem tanulsz. Anyád a vegyesboltban takarít. Segélyt kaptok. Apád nincs, csak bátyád drogozik. A robogódat két perc alatt elvitetem. Rosszak a fékek, kivonom a forgalomból. Kitől vetted? Számla van? Nincs. Akkor loptad. A lány terhes. Hol van? Miért nem veszi fel a telefont? Áll a fiú, fogja a szék támláját, kérem, haza szeretnék menni. A nyomozó felnéz. Fáradt vagyok, éhes vagyok, szomjas, kérem, a nyomozó ír tovább. Mi történt az erdőben? Mondd el, aztán mehetsz.
Kopognak, bejön a Vörös, sutyorog a nyomozó fülébe, a nyomozó kimegy, a fiú egyedül marad, áll, ráköp az asztalra, rá a nyomozó füzetére, a tollat elveszi, a nadrágban a fenekéhez dörgöli, röhög, a nyomozó visszajön, itt van a lány anyja, neki meséld el, mi történt. A fiú azt feleli, a lány anyja nem takarít, nem dolgozik, van egy férfi, azzal járnak inni, de persze az anyjának hisznek, mert az anyja, de ez semmit sem jelent, az anyja a lányának jobb barátot akar, pénzeset, nem ilyet, mint ő. Mint én… Nem ilyet. Mint én.
Áll a fiú, szorítja a szék számláját, hallgat, szomjas, bejön a lány anyja, üvölt, hogy mi tett a kislányával, mit tettél, te átkozott. A fiú azt feleli, a lány el akar menni az apjához, Hannoverbe, ő ad neki pénzt a buszra, a nő nevet, nincs neked pénzed, a fiú azt feleli, a lánynak elege lett, a nő emeli a kezét, a rendőr kiabál, itt nem szabad ütni, hol van a kislányom, kiabálja a nő, mit tettél vele? Tényleg terhes? Kérdezi halkan a fiú. A nő elhallgat. Tényleg? A nő felnéz a mennyezetre, sóhajt. Kitől? A nyomozó figyel, vár, a nő azt mondja, a fiú dögöljön meg, kimegy. A nyomozó int, mehetsz, a fiú kéri a kését, kifelé, kiabál a nyomozó, nem akarok veled többet foglalkozni, a fiú megy, a portán kiengedik az utcára, hazamegy, otthon kenyeret, kolbászt csomagol, a szekrényből kiszedi a bátyja rejtett cigarettáját, kiveszi az anyja csizmájából a pénzt. Aztán leül, a csöndben nézi a szobát. A takarót az ágyon. Rövid, foltos, szakadt. A vizespoharat az asztalon. A rossz videomagnót a szekrényen. A gyűrött reklámújságot az ágy mellett. Anyja szoknyáját a széken. Barna, a cipzáras. Nézi a macskát, ott alszik az ablakban. Nézi a pénzt a kezében. Majd indul kifelé, végig az utcán, átvág a vizes réten, elfut a géptelep mellett, neki a sötét erdőnek, fut a patak partján, a fák nedves homályában, aztán kék sátrat lát, megáll, a sátorban a lány alszik, a fiú lehajol, megérinti a lány hasát, tényleg, mintha nagyobb lenne, nagy és meleg, igen, terhes. A lány felébred. Mosolyog. Sikerült? Hoztál pénzt? Azt hittem, hogy… Mit hittél, kérdezi a fiú. Hogy nem jössz vissza, hogy meggondoltad magad. Hogy itt neked jobb, mint Angliában. A lány feláll, éhes vagyok, mondja, hoztál enni? Nem hoztam, hazudja a fiú, csak az anyám pénzét vettem el, a rohadt életbe. Nem sok, de eljutunk belőle valameddig. A lány nevet, azt mondtad, a robogódat adod el. Az anyád azt mondta, meghaltál, bevittek a rendőrségre, kiabál a fiú, órákon át vallattak. A késről, Péterről, rólad. Hogy hol maradtál. És közben nézi a lány hasát. A lány megigazítja a pulóverét, mikor indulunk, mosolyog ijedten, egy napja várlak, éhes vagyok, hideg lett, mosakodni akarok, fel akarom tölteni a telefonomat. Megyünk? Nézd, a fák között mintha lenne valami. Állat? Ember? A fiú figyel, beszél, nézi az erdőt, ha lenne gyerekünk, mondja, milyen nevet adnál neki? A lány némán bontani kezdi a sátrat. Fura, mondja a fiú, az apám elhagyta az anyámat, a te apád is elment, mi meg megszökünk, a lány azt feleli, nem érti, most miről beszél? Inkább menjenek, majd lesz valami, mindenhol jobb. És ha lesz lakásuk, lefekszik a fiúval az első estén, igen, az utolsó busz kilenckor van a benzinkútnál, beviszi őket a városba, reggel megy vonat Pestre, a fiú mondja, hogy már nem érik el a buszt. Holnap hajnalban menjenek. Akkor indulnak, ha világos lesz, és visszaszúrja a földbe a sátor cövekét.
Fekszenek a sátorban, kint sötét, a lány fogja a fiú kezét, az ujjai hidegek, hiányzik majd a falu, kérdezi a lány, a fiú nevet, senki és semmi nem kell innen. Hallgatnak. Szeretsz, kérdezi később a lány, szeretsz még? Ugye? És megcsókolja a fiút. Egy hónapja vannak együtt, mondja. És ilyen jó még senkivel sem volt a járás. Szél támad, a sátor kifakult szövetén látni a holdat, a mosott felhőket, a fiú kérdezi, és milyen Anglia? Mit mesélt apád, hol lakik Hannoverben? Mi az utca neve? A lány szorítja a fiú kezét, felírtam egy papírra, megtaláljuk, tudom az utat, és nevet. A fiú felkönyököl, mutasd a papírt, mutasd, a lány nyög, fintorog, mutasd, üvölti a fiú, terhes vagy, átversz, feltépi a lányon a pulóvert, a lány sikít, a hangja, mint az anyjáé, a lábával rúg, te rohadt kurva, az apád nem Angliában él, nekem hazudsz, hogy szeretlek-e? Ezt akarod tudni? És ekkor üt. Bele a lány arcába. Megint, megint, kivel feküdtél össze, kivel? Péterrel? A lány rúg, a fiú kimászik a sátorból, rád gyújtom, üvölti, a lány sír bent, a fiú indul a falu felé, a hold sárga fényében keresi az utat, megy haza, megbotlik, nyüszítés, vonítás a fák közül, a hold előtt felhők, botorkál a sötétben. Kurva, mondja hangosan, a büdös kurva. Megint vonítás távolból. A fák közül. Farkasok? Átjöttek a határon? A patakon? Jön a tél. Itt a hideg. A lány egyedül van ott. Fúj a szél, a lány anyja azt mondta a rendőrségen, hogy… Nem mondott semmit.
A faluban Péterhez megy, bemászik a kertbe, zörög az ablakon, ül a barátjával szemben a hokedlin, visszajött, a lány terhes, tudtad? Összefeküdtél vele? A szobában hideg van, az ágy alatt cipő, lavór, Péter dörzsölgeti a kezét, a lábát, leheli az ujjait, az anyja új pasija volt, mondja Péter, az mászott rá többször is. A lány nem akarta, de mégis. Az anyja tudta, de kussolt. És most aludni akar. A fiú hazamegy, a bátyja alszik a kanapén, az anyja a konyhában nézi a tévét, a fiú melléül, átöli, mondja, hogy vége a lánnyal. Mert? Az anyja vár, mert, mondja a fiú, mert az történt… az anyja vállat von, van ilyen, a macska jön be a kertből, a fiú nem érti, hogy lehet ilyet mondani, hogy van ilyen. Az anyja azt mondja, van ilyen! Nem kell ebből ügyet csinálni, van ilyen! És sír. A fiú fekszik a sötétben, kint fúj a szél, az anyja rekedten beszél a tévével, hajnalodik, a fiú felkel, kimegy az útra, fut a lány házához, bemászik a kertbe, téglát vesz fel, bedobja az összes ablakot, bent sikítanak, fut a fiú végig a nedves bekötőúton, a buszmegálló felé. Ott csak két férfi, a lány sehol. A fiú fut át az úton, át a réten, fut a fák között az erdőn, kiér a rétre, az ég hatalmas fölötte, a sátor megrogyva, a lány sehol, a barna pokróc odébb a deres fűben, a lány sehol, a fák között mintha mozdulna valami, és a közelből vonítás hallatszik.
