Hartay Csaba kisprózái

 

ÁLLATI EGYPERCESEK

1. Állati

Ez a lúd tartotta rettegésben a várost. De nem kell aggódni, bezártam a sufniba, ott már csak magában tehet kárt. Húzós időszak volt, az ember nem is gondolná, hogy egy lúd lesz a következő veszélyforrás. És akkor még finoman fogalmaztam, mert ez a lúd maga volt a végítélet, de szerencsére elcsitultak a hullámok, újra beköszöntött a béke és a szeretet. Pár éve, amikor az a csiga csinálta a fesztivált a környéken, azt mondtuk Bugyánszky Erzsike nénivel, hogy kész, ennél már csak jobb jöhet, ez a csiga mindent visz, itt kő kövön nem marad. Erre pár év kell csak, és a lúd rálicitál a csiga emberiség ellen elkövetett rémtetteire, nem sorolom fel részletesen, milyen bűnök terhelik a lúd lelkét, mert újra felzaklatom magam. Már ha egyáltalán van lelke ennek a lúdnak, mert szerintem nincs az a lelkiismeret, amely elbírná azt a rengeteg szörnyűséget, amit a lúd képes volt ellenünk, a civil lakosság ellen elkövetni. Bugyánszky Erzsike néniéknél szerdán lomtalanítás volt, és a padlásról lehordott iratok között találtunk egy múlt századi feljegyzést a vérszomjas sündisznóról, ami a harmincas években tartotta rettegésben az itt élőket. Bugyánszky Erzsike néni volt férje részegen gagyogott valami brutális süniről, de senki nem hitt neki, egyrészt, mert szeretett hazudozni, másrészt meg napjában többször is berúgott. Bugyánszky Erzsike néni megsúgta nekem, hogy nem a pia miatt váltak el, hanem egyszerűen kihunyt kettejük közt a szerelem. Már mondtam is volna Erzsike néninek, hogy a szerelem idővel átlényegül szeretetté, ezért még nem kellett volna elválni, de a felhergelt lúd abban a pillanatban belülről kidöntötte a sufni ajtaját, és elszabadult a pokol.

2. Kis bálna

Fricsider Ernő bácsi nagy nehezen rájött, hogy nem vágyik semmi másra, csak egy pici bálnára. Nézte a Discovery Channelt, méricskélt, hümmögött, osztott, szorzott, bálnázott. Például esetleg sacc per kábé a legkisebb bálna olyan húsz-huszonkét centi, uszkve huszonöt lehet, nyugtázta magában. Fel is hívta őket, hogy kéne a bálna, utánvéttel, csak ne legyen túl nagy, mondta a telefonba, azzal elterült a fotelban, mint egy kis bálna. Fricsider Ernő bácsi kisvártatva ismét bálnázós hangulatba került, s megint felhívta őket. Mi van a bálnámmal? Aha, értem, nyugtázta, majd letette a kagylót. Ha már a tengeri herkentyűknél tartunk, sokkal inkább a kis bálnáját tette volna le, amint laposra simogatta az ölében, nem pedig a kagylót. Nem is telefonált aznap többet senkinek, még a végén előjön egy polip, vagy ne adj Isten cápa, elég nekem a bálna, mondta, azzal kiiktatta a telefont. Fricsider Ernő bácsi pár napra rá megkapta az áhított küldeményt. Elhelyezkedett a fotelban, ölébe vette pici bálnáját, énekelt neki egy bálnás dalt, a bálnácska érezhetően ellazult, ilyen hangokat adva ki magából: grrr, hrrr, grrr. Fricsider Ernő bácsi rájuk csörgött, hogy mit jelentenek ezek a hangok, kábé annyit, hogy icollrájt, minden oké, mondták a vonal másik végén. Közben Fregoli Julika néni izgatottan toppant be a lakásba, abban reménykedve, hátha nagyobb csattanója lesz a sztorinak, mint egy kis bálna, de amikor élettársa ölében meglátta a szendergő tengeri jószágot, csalódottságában egy koralltömb omlott össze benne.

3. A pingvin

A múltkor nem volt időm elmondani, hol is lakik pontosan Bugyánszky Erzsike néni, aki egyedül nevelte fel a fiát, most meg összeköltözött egy volt évfolyamtársával, a Gembölyő Bandi bácsival. Szóval Bugyánszky Erzsike néniék a Durgel Leó utcában laknak, túl a Werterner-féle halbolton, a nemrég lebontott gumitüdő-üzemtől pár házzal lejjebb. Hangulatos kis parasztház, udvarán néhány kerti törpével, hátul disznók, olajos halak egy kis medencében, és a pingvin. Bugyánszky Erzsike néniék még a nyolcvanas években szerválták a pingvint, nem volt nagy ügy, Erzsike néni volt férje intézte, a sarki Még egy kör kocsmában sikerült lezsíroznia a bizniszt. Pár hét telt csak el, és a pingvint egy hűtőkocsival leszállították a megbeszélt helyre, Erzsike néni volt férje pedig kiürítette a családi kasszát. A válásukban állítólag ez a félresikerült üzleti manőver is közrejátszott, de Erzsike néni még mindig ragaszkodik a kihűlt szerelem verzióhoz. Mit reméltek a pingvintől? Először is a legnagyobb kánikulában érkezett meg hozzájuk a sarkvidéki szárnyas, a disznóól mögötti fáskamrát hűtőkamrává alakították, kölcsönökből, persze. Erzsike néni volt férje az Alpokból hozatott pár köbméter havat, de mire a hó a Durgel Leó utcába ért, már csak latyakban totyoghatott a durcás pingvin. Hogy mostanában nem megy a sertés, az hagyján, de a pingvin ezen a hálátlan vidéken mindenkor bukta, így hát maradt Bugyánszky Erzsike néniék udvarában. Ráadásul azóta
eltelt huszonegynéhány év, s egy kivénhedt, rigolyás pingvint nagyon nehéz elsózni, itt az Alföld kellős közepén pedig pláne.