online

A szlovéniai Jeruzalemből Vörös István, lapunk versrovatának vezetője ír bevezető tudósítást, mert „itt volt idén a nagy szlovéniai költőfeszti vál, a Bor és költészet napjainak előrendezvénye, egy műfordítóműhely, ahol ezúttal magyar és szlovén költők fordították egymást. Kölcsönösen egymás mestereivé és tanítványaivá váltak. Hiszen a mester csak akkor lehet mester, ha valamikor jó tanítvány volt, sőt mi több, most is hajlandó tanulni a tanítványaitól.” Legújabb lapszámunkat a kiváló kortárs szlovén költők közül – akiknek szövegei a nem kevésbé kiváló magyar költők (Tóth Krisztina, Tolnai Ottó, Térey János és maga Vörös István) fordításaiban olvashatóak - a magyar nyelven megjelent kötettel is rendelkező Aleš Šteger versrészletével ajánljuk.

 

Testek könyve 

A szó összekoszolja

Az emléket.

A szerelem

Az életet

Koszolja össze.

A sötétség

Összekoszolja magát

A nappallal;

Megmosakszik,

Aztán megint éjszaka lesz.

Kiégett mezőkön,

Lángra kapó

Városok során át

Lépked a szó,

És összekoszolja

Mindazt, ami emberi.

Lemoshatatlanul.

Az ember szemében

Koszos mindaz,

Amit ő maga pusztított el.

Ember tiszta

Akkor sem lehet,

Amikor tisztának próbálja

Mutatni magát.

A szájat

Összekoszolja az étel.

A földet

Összekoszolják

A léptek.

Ami volt,

Koszos lesz attól,

Amivé elmulasztott válni.

A szó összekoszolja

Az emléket.

A testben

Az ember

Elrejti az embert,

Amikor

Leszáll az éj.

(Térey János fordítása)

Ajánló a friss lapszámunkból