mintha lenne itt valami
három kollázs Konczek József Örökös tavasz c. verseskötetéből
mert van itt valami
mert van itt valami ami
nagy huncut mosollyal
a virágárusok fogai közé csempészi a rózsát
szikrázó cserepek üvegtörmelék eldobott butéliák
tele szeretettel
behajló tenyerem döbbentett rá
hogy mivel fenyeget a sors keze
pincepörkölttel szőlőfürttel
a borfolt a Nagyalföldön a magyar földön szétterül
mert van itt valami ami a mi dicsőségünk
több perce nézem a szépasszony arcát
rajta a vékony jéglemez-hártyát
a vándor hangja felszökell a palackból
nappalokból éjszakába térő lázmérőim után matatok
aztán almát vásárolok jonathánt
mert van itt valami ami
Bosnyák piaci emlék
virágzó virágárusokat ajándékozunk a világnak
mert velük mi válunk többé virágzóbbá
sarokháztortákkal dobáljuk a nagyérdemű cirkuszosokat
mintha minden nagykabát
mintha ide döglene minden nagykabát
amelyik cseresnyésrétest szeretne enni
de kiégette a cigaretta a sárga tűz
művésznevem zizegés nem koncolok
rétek bokrok patakok tudják hogy ki vagyok
riportjaimban szeretek pásztorórákról írni
zöld tűz az arcom benned 2009-ben
a sikeres operáció után farsang délután
forrásból ivó szarvas ez a pár női papucs
egy cirkuszos leány beszél hozzám időtlen idők óta
a cseresnyésrétessel leevett nagykabátról
a sárga tűz elbúcsúzik a nagyérdemű tűzoltóktól
van itten egy professzornak öltözött őrült
nincs jobb dolga mint elfolyatni a gyöngysort
itt e széles reneszánsz erkélyen drágám?
nekem meg se szipkám se gyufám
és találkozom orvosnőmmel farsang délután
de táncba visznek engem is
nem mondtam volna eddig még hogy főherceg vagyok?
Renoirnak súgom csendesen:
a mezőn átvezető úton vonul a trupp
a forrásból ivó szarvas nem lopja el a kabátom
s van itten egy professzornak öltözött őrült
a főoltár mögött ketyeg időtlenül
nincs jobb dolga mint megfojtani a gyöngysort