Category: Vers

Nagy Norbert: éghegy

Nagy Norbert (1999, Marosvásárhely) jelenleg a Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet másodéves mesterképzős hallgatója, Kolozsváron él. Az f21 kulturális folyóirat újságírója. Ez az első verspublikációja.

 

éghegy

a bennem elterülő táv lélegzetekből érthető csak a meghajlás erősebb a föltekintésnél s te amúgy is a lentben is ott vagy

szaggatottan haladok Mórijjá felé hátranézni nem bűn …

Olvass tovább

Regős Mátyás versei

Tükörben alvajárók

Balatonfüredről érkeztem Kelenföldre irodalmi szereplés után. A vonatúton telefonon egyeztetettem egy szekszárdi legénybúcsúról, folytattam Kertész kisregényét, dűlőre jutottam, az ütköző kurzusok közül Retorikát hallgatok a következő félévben Modern irodalmak II. helyett. Átlapoztam a füredi kulturális folyóiratot, megnéztem, a fogadóirodák mekkora esélyt adnak a Lipcsének az esti Man. City elleni BL-nyolcaddöntőben, és két …

Olvass tovább

Miklya Zsolt versei

Mesélj csak

Apa azt mondja, légy büszke, fiam. Anya azt mondja, büszkeségem, és megsimogatja a fejem. Nagyapa már nem ültet a térdére, de büszke rám, mondja, és ad egy pacsit. Nagymama horgol, tíz ujja jár, mint szárnyával verdeső madár. Nem mond semmit, de rám tekint, hol jártál, merre kószáltál megint? Meséld el, kistücsök. Ilyenkor …

Olvass tovább

András László versei (válogatás a Vad vidék című kötetből)

 

A piacon, s odébb

A piacon sutyorogtak egy új istenről. Láthatatlan! – mondták. Miért, annyira csúnya? – kérdeztem. – Lássuk be, Medusa sem szép, vagy ott van a sánta kovács. Gyere csak, mutatok valamit… Látod, ez itt Hermész! Hogyha üres volna a szentély, mondhatnám, bizonyára azért, mert ellopta magát. Nevetsz, persze. De gondoltál …

Olvass tovább

Molnár Illés versei

Kertben a lélek, fejben a felhő

Elnyújtottan ásít, lemegy a nap láza, terrakotta falakon lefolynak a fények. Macska játszik így a föl-földobott, kósza vakonddal, ahogy napvilágra került a lappangó lárma sötétje. A földek ünnepére hív ma a kertben a lélek, a fejben a felhő.

Mélyre dugott, meg-megvetett magok hajtják a friss rügyeket, lappangó levelek …

Olvass tovább

András László versei

Hajnalban

Hajnalban friss szél ébresztett és a végtelen tenger. Este verekedni indultunk, a bor parázslott ereinkben. Elszakadtam a többiektől, részegen bolyongtam, nem mérve léptem, mígnem a mámor végképp legyőzött. Most sós harmatban fürdik az arcom és hunyorogva nézek a fénybe.

Reggel

nem kell az egész életnek értelmet adni ma, csak ennek a napnak.

Délután

Olvass tovább

Kovács Boglárka versei

felvonás

Egy ideje már csak a bőrömön belül kapok levegőt.

Az íriszen túl laknak az emlékek.

A színpadon nem nehéz elhinni, hogy mind normálisak vagyunk.

ma

kifolyt belőlem tizenkilenc év. Én meg csak hagytam, folyjon, ha már elkezdett olvadni a gleccser.

Reggel egy őz ébresztett. Az őz szelíd, és én nem akarok őz lenni.

Olvass tovább

Margófeszt Zalában – vendégünk lesz Szálinger Balázs

A Margófeszt kulturális fesztivált Zalában, Szentgyörgyváron rendezik, és lapunk, ahogy az elmúlt években, idén is házigazdaként lesz jelen. Programunk augusztus 11-én, pénteken 20 órától kezdődik. Vendégünk számunkra nem is vendég, hiszen a Pannon Tükör-díjas Szálinger Balázs lapunk munkatársa, állandó szerzője, barátja. A szerzővel Bubits Tünde főszerkesztő és Nagygéci Kovács József szerkesztő beszélget majd a legújabb …

Olvass tovább

Mihail Kuzmin versei Lángi Péter fordításában

Patakok

Kis patakok, patakok, csevegősek, Tőletek elköszönök sok időkre.

Égbe növő hegyek, elhavazott táj, Arcotok őrzi szemem, noha úgy fáj!

Csalta a szívem a hajnali bíbor, Lelkem, a büszke hitem meg a mámor.

Erdei rengeteg, új patakocska – Vágyam, a gőgös a börtöne foglya.

Vágyam, a gőgös olyan makacs, ittas, Bíbor utakra visz, rőt …

Olvass tovább

Galda Gábor Attila versei

Asszonyok éjjele

Vasárnap éjjel a kútba hordjuk mindazt, ami nem fér el kamrában, pincesötétben.

Beledobjuk a frissen szüretelt tincseket, az éjszakától kormos tejesedényt.

Az udvaron felejtett lábnyomokat is inkább ide rejtjük söprögetés helyett.

Mélybe érnek a sámli kitört lábai, a szálfáról lemetszett kötéldarabok.

Mindenki alszik, de mi ébren vagyunk, elengedjük, kiesik, mint szövetből a …

Olvass tovább

Load more