Category: Próza

Szeifert Natália: Közeleg a nap

k.l. emlékére

Egy éve tudom, hogy az október az év leghidegebb hónapja. Az első napokban még csak egy előérzet, egy hét után azonban az ujjaim vége hideggé válik. A kéz- és lábujjaimon keresztül napról napra szívódik fel belém a hideg. Mostanra a csontomban érzem.

Dolgokra gondolok, amelyekről nem beszélek, nem beszélünk …

Olvass tovább

Horváth László Imre: Rossebb (részlet egy regényből, 3.)

Tizennegyedik fejezet

Buda

I.

A következő napok csendes berendezkedéssel teltek. A harcoló egységeket a Rózsadombra irányították. Továbbra is a 13. német páncéloshadosztályhoz beosztva foglaltak el körleteket, immár a budai peremvonalban.

Január tizenkilencedikén vörös zászló lobogott a magyar parlamenten. Bíró és Kis János kimentek megnézni. Újrakezdődő körútjaik rutinállomása lett a Duna-part, ahová a németek páncéltörőket …

Olvass tovább

Molnár Krisztina Rita: Ölelőreflex

Fejezet az újra és újra kitörő háborúk következményeiről

Ijedős vagyok. Egész egyszerű dolgoktól riadok meg. Hirtelen zajokra, felcsattanó hangra, váratlan mozdulatra, dolgok zuhanására, extrém sebességgel és intenzíven reagál a testem. Ha novemberben az éjjel feltámadó szél a házfalnak veri a páfrányfenyő ágait, ha egy ismeretlen sorban álló a boltban egyszer csak rákiált a gyerekére, …

Olvass tovább

Horváth László Imre: Rossebb (részlet egy regényből, 2.)

Tizenharmadik fejezet

Budapest

I.

Másnap hajnalban ágyúszóra ébredt a város. Az oroszok 1944. december 24-én, karácsony estére bekerítették Budapestet. Reggel már jelezték, itt vannak. Addigra előrébb hozták a tüzérségüket is. Minden kerületet egyformán szórtak, válogatás nélkül lőtték a házakat. Csatarepülőik ettől kezdve egészen a belvárosig berepültek, géppuskáik felszántották az utcákat, kis bombáik folyékony tűzzé …

Olvass tovább

Horváth László Imre: Rossebb (részlet egy regényből, 1.)

Budapest ostroma

Tizenkettedik fejezet

 

Budapest

Mogyoród – Kerepes – Csömör

 

I.

Kis János csontjai erősen sajogtak, mint mindig nagyobb ütközetek előtt. Ráérő idejében újra gyűjtögetni kezdte az élelmet, és mindent, ami segíthet megmaradni. Különösebb szándéka nem volt vele, hagyta, hogy az ösztönei dolgozzanak, ezzel el is foglalta magát. Bíró, akármilyen tudálékos is …

Olvass tovább

Szolcsányi Ákos: 2021/9 (Erkély kiadó Vol3)

Ünnepnek szántam, hogy két év és három hónap után hazalátogattam, de ez olyan, mint fehérnek szánni egy karácsonyt. Még ha a hó stimmel is, elég, ha beüt a napfolttevékenység vagy túlsül a hal vagy a résztvevők közül akár csak egyetlen túl sokat iszik, túl rosszul rejti el vagy tetteti az elégtelen vagy hetekkel ezelőtt …

Olvass tovább

Balogh Ádám: Fóbia 6. (regényrészlet)

Jöjjön velem, beszélgessünk egy kicsit, invitált Max a nappaliba. Ha kérne még kávét, ne szégyenlősködjön, nyugodtan igyon a kancsóból, ha úgy látja hatékonyabbnak, bizonyára fényképezés közben sem gondolkodik sokat, ha exponálni kell, csak megragadja a pillanatot és elveszi. Tudni vélem, mit érez. Ne szerénykedjen, én sem fogok. Nyugodtan elmondhatja, ki maga, én is elmondom …

Olvass tovább

Korsós Gergő: Egymondatok (augusztus)

Augusztus 1. Nappal Schiller, este Witcher, avagy: felnövés sikeresen elhalasztva.

Augusztus 2. „Amaz emberbarátnak bizonyul, de úgy, hogy éppenséggel nincs valami magas fogalma az emberről és az emberségről; emez oly nagyra tartja az emberséget, hogy emiatt abba a veszélybe kerül, hogy megveti az embereket. Amannak nem jut eszébe, hogy az ember másért is létezhet, …

Olvass tovább

Szolcsányi Ákos: 2023/9 (Erkély kiadó Vol3)

Aki Szentendrén nőtt fel, annak Friedrichshagenben gyereket nevelni szinte a legjobb lehetséges kimenetel. Harmadakkora területen kétharmadannyi lakos húsz kilométerre a főváros központjától – amiben más, abban egyelőre rendre jobb: mintha a HÉV fél óra alatt érne be a Batthány helyett a Deák térre és tízpercenként járna; a helyi mozi A feleségem történeté-t is vetítette, …

Olvass tovább

Szeifert Natália: Hogy mindig tudja, hol kell lennie

A fickó annyira hevesen integet kifelé az autóból, hogy már csak ezért is biztos lehetek benne: nem nekem. Hirtelen egyetlen ismerősöm sem jut eszembe, aki ilyen heves integetésre egyáltalán képes volna. Nagyjából négy sáv van köztünk, én a járdán megyek, ő az ellenkező irányba indul a villamos-végállomásról, fehér, tíz-tizenöt éves kocsi, nem figyelem, csak …

Olvass tovább

Load more