Category: Próza

Molnár Krisztina Rita: Menekülni meztelenül

Van egy részlet, amit nem tudok elfelejteni. Pontosabban sok ilyen részlet van. Mindenféle részletek, mint egy nagy kirakóban. Emlékképek a valóságból, a gyerekkorból és felnőttkorból, a saját életem részletei vagy másoké. Filmek és könyvek részleteivel is telik a memóriánk, a feledhető darabkákkal is, meg azokkal, amik csöndben lapulnak sokszor évekig, és várják a megfelelő …

Olvass tovább

Szolcsányi Ákos: 2023/11 (Erkély kiadó Vol3)

Senki nem érzékelhet egy embert, ahogy épp egyedül van. Képet, hangfelvételt róla igen, meg olvashatja, amit ír, hiszen aki ír, szinte mindig épp egyedül van, de az más, ezek már közvetített benyomások, a készítőjükre vallanak, az absztrakt kérdésben segítenek, hogy milyen ember ő, és az egész más, mint látni valakit, ahogy egyedül van. Ha …

Olvass tovább

Szijj Márton: A vörös Neptun (részlet)

“Minden egy kiszivárgott hangfelvétellel kezdődött. Ez Juliette Kyrkegar új regényének legelső mondata. A könyvnek, ami napokkal a megjelenése után világméretű botrány hullámait indította el, a hullámok pedig fokozatos apadás helyett egyre csak duzzadnak. Ablakon kieső oligarchák, eltűnések, lemondott és le nem mondó politikusok, árfolyamzuhanások és emelkedések, rágalmak, tisztázó szándékú közlemények és ködösítő médiazaj. Mi …

Olvass tovább

Pannon Tükör-díj, 2023 – Bejelentjük a díjazottakat

2023. november 26-án, vasárnap 17 órakor jelentjük be a Pannon Tükör-díj idei nyerteseit:

Balogh Ádám: Fóbia 8. (regényrészlet)

Várjon egy pillanatot, mondtam Maxnak, majd kimentem a kertbe, hogy visszarakjam a szöcskémet a bazsalikombokorra, de azt egy-két levél kivételével felfalta az a másik szöcske. Letéptem a megmaradt leveleket, és visszamentem a garázsba, pedig magam mögött hagyhattam volna ezt a helyet, nem volt semmi itt ezen a szöcskén kívül, amihez ragaszkodtam volna. Visszaraktam a …

Olvass tovább

Szeifert Natália: Peremvidék

Egy időben sokat jártam ezen a környéken, mondom. Arrafelé, teszem hozzá, és átnézek a körút másik oldalára, mutatom is, merre van az arrafelé, azt képzelem, hogy az ujjamtól húzott láthatatlan vonal pontosan eltalálja az asztalt, amelyiknél ülni szoktunk. Egy bólintást kapok válaszul, ez őszintén meglep, mert akinek mondom, a barátomnak, akivel most a körút …

Olvass tovább

Haász János: Október

Október 1. Vasárnap van, a nyarat idéző lusta napsütés mászik át az ablakon, mintha nem is október kezdődne, de hát hogy is kezdődhetne október vagy bármi, ami naptári, éppen vasárnap, ami a legnyilvánvalóbban a végét jelzi valaminek a naptárban, nyilvánvalóbban a 31-nél például, hiszen az nincs minden hónapban, hogyan lehetne a vasárnap a kezdete …

Olvass tovább

Molnár Krisztina Rita: Egy anya vár az ablakban

Van egy anya. Már elmúlt háromezer éves. Egy anya, akit mégis így kell megneveznem – annak ellenére, hogy nem szeretném heroizálni az anyaság egyetemességét, annyian megtették már – de nincs más választásom, anyának kell hívnom, mivel a nevét nem tudja senki. Csak azt, hogy anya és vár.

Egy halhatatlan nő szegény. Időtlen idők óta …

Olvass tovább

Szolcsányi Ákos: 2021/11 (Erkély kiadó Vol3)

Eleinte még másfajta ellentétekbe rendeződik a világ. Odabenn, ahol jó, sötét van és lehet úszkálni a melegben, minden határ puha. Kinn, a rosszban világos van és hideg, a határ kemény és gyakran pillanatnyi, de örökkévalónak tűnő, rossz fajta súlytalanság: zuhanás előzi meg. Benn is marad nagyjából mindenki, amíg ki nem növi, hogy aztán körülnézzen …

Olvass tovább

András László: Az ősök tisztelete

Ülök a teraszon. Verőfény, habos fehér felhők. És kilátszik az ég a gesztenyefa mögül. Öt napja még a sűrű lombot néztem-láttam, ha felpillantottam, most az ágak mögött az eget, és a völgy túlsó peremét, ahol még egy zöld tömbnek tűnik az erdő a szemközti oldalon.

Minden szüntelen változás, mégis, ha szabad szemmel érzékeljük, megilletődünk. …

Olvass tovább

Load more