jan 22 2023
Löszmélyből
Ha löszmélyúton vándorolsz,
Simontornyáig el tudsz menni.
A löszfalba vájt pincebolt
hány hordó sóhajt el tud tenni.
Gyökérág hajlik, partot ér
a gyéren csorgó vízmosásban.
Rigónép szólít. Tündekép
az oszló, múló korhadásban.
De felvezet a tündeút
halmok hátán a dombtetőre.
Körülnézel, és láthatod,
amit nem láthattál előre.
Hogy mennyi sóhajt halmozol,
…
jan 21 2023
Nagy Betti költő Sümegen született 1963-ban, jelenleg Zalaegerszegen él, a Zalai Hírlap olvasószerkesztője. Első versei a Vérképlet (1982) című diákantológiában láttak napvilágot. Első verseskötete a Pannon Tükör Könyvek sorozatban jelent meg 2018-ban Sírt valaki odakinn címmel. Lapunk állandó szerzője, versekkel rendszeresen, de alkalmanként prózával is jelentkezik. Legújabb, Na én léptem címmel a Parnasszusnál …
jan 13 2023
“Egyszer,
mikor őt hallottam,
éppen a világot mosta,
láthatatlanul, éjhosszan,
így igaz.
Egyszer és végtelenül
megsemmisültünk,
lettünk.
Fény volt. Menekvés.”
Paul Celan
(Mezei Judit fordítása)
Első ránézésre Szolnoki Csanya …
jan 01 2023
Gingko
Magára hagyja kinn a tavaszt,
bejön és némán a földre ül.
Maga alá húzza a lábát,
bámulni kezd egy pontot.
Alig múlt öt éves, de már
rítusokat fogad örökbe.
Ahogy a légzésére hallgat,
nem tudom nem figyelni,
úgy mélyül, ahogy egy
hajszálgyökér fakad.
Szemében eltompul a fény,
évgyűrűt vet ilyenkor az …
dec 31 2022
Prizniced voltam, jeges testtel
hűteni forró lázad,
belém bugyolálva
vacogtál negyven fokon.
Forrt benned a betegség,
kiforrta magát,
szeméttelepen azóta az az ágy,
ott ül mellette Rodin aggódója,
kezébe temetve arcát.
Én hol vagyok?
Kabátod hátán puffanó,
szétporló hógolyó vagyok,
szemedbe vágott marék düh vagyok,
már a hajítás pillanatában …
dec 14 2022
Altazor mitől veszett el első nyugalmad?
Milyen gonosz angyal állt mosolyod ajtajába
karddal a kezében?
Ki vetette be szorongással szemeid istenséget díszítő
síkságát?
Hogyhogy egyszer csak megérezted a létezés
rémületét?
És az a hang amelyik rádkiabált élsz és nem látod
ahogy élsz
Ki terelte össze gondolataidat a fájdalom összes
szelének metszéspontjába?
Álmaid gyémántja meghasadt …
nov 09 2022
A Monument előtt ülünk egy padon, nyár van, a meleg a blokkok közé szorult, azt mondod, ha eljön a tél, te el fogsz menni vele. Én nem hiszem el, de nem szólok, fejem válladra hajtom, és tovább eszem a fagylaltot.
Nem ültem a Monument előtt azóta. Talán már a padot is elvitték, mert …
nov 04 2022
Furcsa szokásaik vannak
a bennszülötteknek, akik
között laktam egy ideig,
na jó, közöttük éltem,
de tényleg nem velük.
Valamit jelentett a nevük,
nem csak egy szám a lajstromban,
– vagy hogy mondjam -,
mint a miénk,
és volt köztük egy barátom is,
és a barátom mesélt,
és elmondta, amit nagyon tisztelek
bennük, hogy …
okt 19 2022
Most még létezel vagy sem,
egy bálnaprintes füzetben vetek számot a lehetőségeiddel,
és hogy hány vonal mentén
csúszott el máris, és hány irányba, ha van, az életed.
***
Sötétedik, fél szemmel egy tévéműsort figyelek:
Milánóban járunk, ahol egy hívószavakkal zsonglőrködő, befutott építész
magyarázza, miként épített
a belváros gyufaszálai közé függőleges
– …
okt 15 2022
Ipari alpinista
Véremben tervrajz, hasfalamban szalagok, a gravitáció rögzítései. Vérszagú állványzat a szétkent látótér sarkában, költöző bolygók. Pályára áll körülöttem a láncfüggeszték, a tűzfal kifehéredik, felreped. Megszilárdul szám szélén a naplemente. Épül a ház.
Összetett áramkörök
Huzalokon szorosan egymás mellé érkezünk, megdagad a trafóház, mellében bizsereg az ivarérett szerelem, ajkam vonala vezeti a tekintetedet, …
