Category: Irodalmi tükör

Szeifert Natália: Valamit a szeretetről

Úgy tartom a kezemet a csap alá, hogy az ujjaimmal kisebb vályút képezzek, abban folyjon a víz, most így tud inni. Mindig nagy mutatványa volt, vendégeink kedvence, amikor felült a mosdókagyló vagy a mosogató szélére, megnyitottuk a csapot, odahajolva lefetyelte a vizet. Most kicsit másképp megy, de ragaszkodik hozzá. Ragaszkodunk hozzá.

Egy hónapja nem …

Olvass tovább

Kertész Eszter: Fészek vagy sodrás

 

Mint fakopáncs, ha kikezdi a hungarocellt is a házon,

s csőre nyomán alakul kint sok kicsi bombatalálat,

bent tehetetlenség, mert ellene semmi se használ –

fészkét vájja a kíméletlen idő is a testbe.

El nem ijesztheti semmi ricsaj, hisz végzi a dolgát.

 

Jártam a völgyben, hol csobogás és erdei ösvény

úgy vezetett, …

Olvass tovább

András László: Medveség, málnaság, mibenlét és magánvalóság – a minden egytől a mindegyig és vissza

Medvész maradjon a málnánál[1] – tartja a mondás -, s ez napjainkban annál is inkább aktuális, mivel azt kell tapasztalnunk, hogy a téma kívül marad a népszerű és mainstream filozófiai vizsgálódások keretein, azaz, ha valaki mégis szeretne valamit megtudni a tárgyban, nem tud máshoz fordulni, mint a medvészekhez. Ez sem problémamentes, hiszen viszonylag kevés …

Olvass tovább

Bödőcs Tibor: Testvértelepülés

Múlt hét végén érkeztek városunkba távoli testvértelepülésünk, Tokió képviselői. Osztályunk krizantémból ökröt, almából biciklit készített a testvéri nép tiszteletére. Lopótökből mustköpő gésát, krumpliból pokémonokat, csülökből a Fudzsit faragtuk ki a részükre, és ráadásul a János vitézt is megrajzoltuk manga stílusban. Mindezt nagy örömmel nyugtázták, hosszan fotózták, és meg is dicsérték nekünk a tolmácsok útján …

Olvass tovább

Darvasi László: Neandervölgyiek (regényrészlet)

 

A kétbőröndös Ármint már a hajnali szürkületben várta a csillanó feketére suvickolt autó. Nem volt egyedül. Ahogy pedig számítani lehetett volna, nem Vilmus, hanem Erna tűnt elő a reggeli párából, Zsigmond kezét fogta, szorongva integetett neki, ki nem hagyta volna a búcsú pillanatait. Ármin zavartan mosolygott, mintha azt kellene bizonygatnia, a legjobb történik. …

Olvass tovább

Kollár-Klemencz László: Vad (regényrészlet)

Teó

Ismét húsvétnak ideje jött el, s a koratavaszi csípős szélben kipirosodott arcú kékesi férfiak, s asszonyok járták az erdei csapásokat, s ereszkedtek esténként vissza a Kékes völgyébe. Nagy robajjal sötétült el a falu felett az ég, megjöttek a seregélyek, a csapkodó suhogás betört a falu utcáiba, majd a kastély körül megpördülve a szürke, …

Olvass tovább

Szolcsányi Ákos: 2021/12 (Erkély kiadó Vol3)

Pótlóbusszal kell mennem a gyerekért, így korábban kellett elindulnom. Gondolkodtam, elkérjem-e magam, végül arra jutottam, csak úgy elmegyek. Annyival nem megyek korábban, meg feszítgetni is szeretném kicsit a húrt, ha egyszer úgy tűnik, behúzott farokkal legfeljebb akkora lehetek, amekkorának hagynak, hogy legyek, meg most megy a szekér, munka lett, albérlet lett, a határ a …

Olvass tovább

Szabó Benedek: Két egyperces

A helyzet azonnali beavatkozást kíván!

Egy lány, aki már egy ideje figyel – csak úgy a szeme sarkából –, odalép hozzám. Cigaretta csüng a szájából, sanda mosolyával tüzet kér. Átnyújtom neki, ő arca elé emeli, és fellobbantja.

Egy göndör hajtincs ekkor előre biccent, éppen a lángocska elé, ahol összetalálkoztak. A hirtelen hőtől megperzselt tincs …

Olvass tovább

Ráday Zsófia: Novemberi egymondatok

Megpróbáltam kiszámolni, hogy mikor növök fel. Ez a harmincismeretlenes egyenlet lett belőle. Ha valaki tudja a megoldást, szóljon! #nogrownupnovember

 

1 új fóbia: nem a magasságtól félek, hanem a magasság alatti mélységtől.

2 liter borból teremtünk hét és fél deci rosszat (kezdő forraltbor-főzők alapvető hibája) és egy jó beszélgetést – adaptáljuk a csodát.

3 …

Olvass tovább

Szolcsányi Ákos: 2023/12 (Erkély kiadó Vol3)

2023/12

Jó a tél, olyankor az ember inkább szomorú, mint dühös, a szomorúság is jó, aki szomorú, arra lehet szomorúan mosolyogni, voltaképp együttérzést kifejezni, az még nem tolakodó, mert sehol nincs leírva, hogy csak mert együtt érzünk, már ugyanazt is kéne. A dühösnek nyugalmat vagy halált kívánni (aszerint, én mennyire vagyok dühös) sokkal rosszabb, …

Olvass tovább

Load more