Category: Irodalmi tükör

Eszter régen érzett már hasonlót. Mert pont ilyet még nem. Vagy nem emlékezett rá. Lehet, hogy ha sokáig kotorászott volna a gyerekkori emlékképek közt, akkor rábukkan valami hasonlóra, de az is csak hasonlítana erre a mostanira. A szégyen úgy vágott belé, mint amikor valaki egy homályos szobából kilép a vakító nyári napra, és az …

Olvass tovább

Valamire való medvész mindig fel van készülve a medvére. Nem csak az erdőben vagy a táborhelyeken, nem csak hegyekben meg domboldalakon, és nem csak az év meghatározott időszakában. Valamire való medvészt tehát sosem lephet meg igazán egy medve feltűnése. A medvész ugyanis, akár egy szamuráj, az állandó készültség állapotában van, ez azonban nem jelenti …

Olvass tovább

A fényképen, amit a mindenféle jegyzetekkel meg határidőkkel telitűzdelt parafatáblán láttam meg, egy kócos budai utca kanyargott. Enyhe lejtésben tart Pest felé, két oldalt homályba vesző bokrok, mandulafák, körvonalukat vesztett vaskorlátok. Szélen az egyemeletes házak ablakai sötéten merednek egymásra, zsalugátereiket szűkre húzták, a készülődő reggel csak percekre volt. A kevés fényben alig látott valamit …

Olvass tovább

Az éjszaka sötétjében úgy éreztem magam, mint gyerekkoromban éjjelente. Mindig betakaróztam, vagy hozzábújtam a falhoz, de sokszor elég volt csak annyi, hogy a fal és az ágy közé dugtam a kezemet. A falból lüktető hideg engem is hűtött, éreztem az ujjbegyemben a pulzusomat, éreztem, milyen tempóban ver a szívem, mintha az ujjaimon keresztül akart …

Olvass tovább

Gerald bácsiról, a békabábosról, a vándorklimpírozóról, és a remeterák-mentőről

A bolygó feltűnően és egyre gyorsabban, örvénylő sebességgel zuhan. Ezt már nem lehet tagadni, krumplipucolás, zoknipárosítás, és teregetés közben, tehát akkor, amikor nem valamilyen szövegbe meredek, van időm tájékozódni a dolgok állásáról. Híreket, podkasztokat, kerekasztal-beszélgetéseket hallgatok. Újabb és újabb borzalmakról.

Ebben a mondatban nem …

Olvass tovább

Albina Crax cipőstül tette fel a lábát a zöld zománcos asztalra, a másik lábát átvetette rajta, így hintázott a fémvázas székkel, éppen csak elkerülve, hogy felrúgja a söröspoharat. Mellette ültem, a cigarettasordómmal babráltam, igyekeztem kitalálni, mit mondhatnék vagy kérdezhetnék, hogy se meg ne bántsam, se azt ne higgye, hogy akarok tőle valamit (akartam). Megszólalt …

Olvass tovább

I.

Mikor az ember napokig böjtöl és hallgat, belső falai leomlanak. Mindent érezni kezd, sűrűn és egyszerre, és úgy érzi, ha mindezt nem mondhatja el azonnal, akkor meggyullad. Érzi, hogy mindent akar, és ekkor ráébredhet, hogy a mindennél kevesebbel beérni nem érdemes. A mindennél kevesebb, az semmi.

A művész érzülete ez, és aki időnként …

Olvass tovább