Category: Kritika

Tomaji Attila: Oszthatatlan, és mégis megosztható

A Holmiban olvastam először Sirokai-verset, 15 év előtt. Sokáig megmaradt bennem néhány sora – „a múlt harisnyáján szem – egy lánycsapat / a múzeum lépcsőjén felszaladt”, vagy „a tetőkön tombolt a fény, / míg lent már árnyék szelte át a délutánt” (Valami sárga volt, Holmi, 2005. szeptember) –, melyek olyan tündérien daloltak, mint egy …

Olvass tovább

ÚJ OLVASÓ – Kopriva Nikolett: Zuhanórepülés

Valamiért viszonylag későn kezdtem ismerkedni a kortárs magyar költészettel. Éppen a Jankovics József által szerkesztett és válogatott Zalán Tibor legszebb versei gyűjtemény volt az egyik első lépés e költészet megismerésében.

Mielőtt nekifutnék a válogatásnak, fontosnak tartom megemlíteni a szerkesztői utószót, s főképp azon részét, melyben a “szép vers” fogalmát boncolgatja. Jankovics tulajdonképpen azt mondja, …

Olvass tovább

Kis Petronella: Egy családfa elágazásai

Gurubi Ágnes első kötete egy családregénybe oltott lélektani regény, melyben a szereplők felmenőik generációról generációra öröklődő lelki terheit hordozzák. Ez az ún. transzgenerációs szemlélet modern pszichológiai kutatásokon alapul, melynek hátterével Magyarországon Orvos-Tóth Noémi kezdett el foglalkozni néhány évvel ezelőtt a szélesebb közönség érdeklődésére is számot tartva (az ő ajánlóját is olvashatjuk a fülszövegben). Örökölt …

Olvass tovább

Kun Máté: Zárójelentés – Szabó István filmjéről

Szabó István (1938-) az a rendező, akinek a neve még azon személyek köreiben is ismert, akik kevésbé mozognak otthonosan a magyar filmek világában. Eddigi pályafutása során számtalan magyar- és nemzetközi díjat nyert el, többek között Balázs Béla-díjat (1965), Kossuth-díjat (1975), illetve a magyar rendezők között elsőként nyerte el az Oscar-díjat (legjobb idegennyelvű film, 1982) …

Olvass tovább

Karkó Ádám: Két portré egy sorban (Hundertwasser-Schiele)

Önnön magamé vagyok meg azoké, akik megkapják mindenemet, mert mámorosan sóvárogják velem a szabadságot, és mindenkié, mert mindenkit egyformán szeretek – szeretek.

(Egon Schiele: Önarckép)

A bécsi Leopold Museum 2020. május 27-én nyitotta meg újra Hundertwasser – Schiele elnevezésű kiállítását, amelynek rendező elve a két alkotó életútjának és művészeti …

Olvass tovább

Erdei Lilla: Ideatéka

A vizuális kultúra tudományos igényű körüljárása épp olyan nehéz, mint amennyire hálás feladat. Nehézsége részben módszertani, hisz e terület vizsgálata megköveteli az interdiszciplináris jártasságot, részben pedig a tisztánlátást segítő történelmi távlat hiányából fakad. (Kérdés persze, létezhet-e egyáltalán elégséges távolság, tökéletes objektivitás.) Napjainkban nemcsak a vizuális kultúra intézményes és technológiai átalakulásának lehetünk tanúi, de át …

Olvass tovább

ÚJ OLVASÓ – Regős Mátyás: Beszélő óriások között

A nő, aki nélkül nem lehet élni, akit sem megkapni, sem pedig elengedni nem tudunk, aki kikaparja, elhagyja, máskor az égő városon át is visszaszerzi gyermekét, aki sohasem öregszik meg, aki mindig csak játszik, ugye, véresen komolyan, a nő, aki elcsavarja a fejünk. Aki nőnek túl gyerek, asszonynak kacér, anyának őrült, ringyónak angyal. Aki …

Olvass tovább

A.Gergely András: Füzérbe font szabadság(ok)

Vörös István korábbi regénye, a Thomas Mann kabátja fejezetei önálló novellaként is szerveződtek az olvasó szemei elé, új novellafüzére viszont már regényként is ízlelhető. No, nem egyszerű meseféleként, vagy a laza szövésű íróregény foltonfoltjait követő tónusban, mely már a választ is kínálja a létezés és az alkotás alapkérdéseire… – hanem úgy, ahogyan a különböző …

Olvass tovább

Móré Tünde: Átláthatóság

Mécs Anna második novelláskötete, a Kapcsolati hiba húsz novellát tartalmaz, amelyekből 12 a Könyvesblogon indított, havonta jelentkező tárcasorozat darabjaként volt először olvasható. Tárcasorozatból készült kötetre az utóbbi évtizedben több példát is találhatunk, Tóth Krisztina Hazaviszlek, jó?-ja mellett említhetjük Parti Nagy Lajos több folytatást megélő Fülkefor-sorozatát, de Darvasi László Magyar sellőjének részletei is tárcák voltak, …

Olvass tovább

Bartusz-Dobosi László: Anyanyelve a mese

A 16. század egyik kiemelkedő misztikusa, Avilai Nagy Szent Teréz  megalkotta az emberi lélek metaforájaként is értelmezhető, drágakő tisztaságú kastélylabirintusát, a Belső várkastélyt, amelyben „szobáról-szobára” haladva az ember egyre jobban megismerheti önmagát, s ezáltal egyre jobban kezdhet hasonlítani az Istenre. Mirtse Zsuzsa legújabb könyve, a Tizenhárom bűvös tükör, ennek az enigmatikus befelé vezető útnak …

Olvass tovább

Load more