Category: Kritika

Kutszegi Csaba: Drábik néni nyomot hagyott

A galériás az Út sárga fákkal-ban ezt mondja a festőnő képeiről: „…nem tudja megmondani, miért hatnak, de hatnak.” Én Turbuly Lilla rövid novelláival vagyok így. De igyekszem rájönni a miértre…

A férfi az elbeszélésben „biztos benne, hogy ez a kiállítás esemény lesz, a művésznőnek (így mondta) pedig nemcsak lehetőség, de a tényleges kiugrás”. A …

Olvass tovább

Hernády Judit: A beláthatatlan mélységek vonzása

 

Szilágyi István új regényére közel két évtizedet kellett várnia az olvasóknak. A Messze túl a láthatáron elbeszélésmódja a 2001-ben megjelent Hollóidőével rokonítható: a regény itt is két nagyobb részből áll, a magyar történelem régmúlt idejébe kalauzol el, miközben a narrációban fontos szerephez jutnak a főszereplő visszaemlékezései. Tartalmilag azonban az 1982-ben publikált A hóhér …

Olvass tovább

Förköli Gábor: Ez már mindennek a…

 

Orcsik Roland szövegeinek egyik legimponálóbb sajátossága, hogy mernek fésületlenek lenni. Mostanság sok költő a sterilségig tökéletes mondat bűvöletében él. Patikamérlegen adagolják ki a pátoszt domesztikáló iróniát, a még véletlenül sem túl harsány, de a közhelyeket elbizonytalanító poénokat. A nyelvi megelőzöttség, az idézettenger és a palimpszeszt poétikái után mintha az újkomolyságról is kiderülne, hogy …

Olvass tovább

Csekő Tibor: A valóság és a képzelet határai

Amikor az ember eldönti, hogy megnéz egy filmet, sok egyéb dolog mellett (ki a rendező, kik a színészek, mennyi a játékidő stb.) a cím az, ami  felkelt(het)i az érdeklődést az adott mű iránt. A cím, amellett, hogy nevesíti a filmet, (könyvet, albumot) egyfajta műfaji besorolást, illetve adott esetben a cselekményre utaló részt is tartalmazhat. …

Olvass tovább

ÚJ OLVASÓ – Szabó Fanni: Félbehagyott imaként keringünk

Borbély Szilárd Halotti pompa című kötete mögött személyes tragédia áll. A könyv végén lévő jegyzetekben olvasható a Rablógyilkosság szenteste című rendőr-főkapitánysági tájékoztatás. A költő édesanyját megölték, édesapját életveszélyesen megsebesítették. Egy interjú során elhangzott mondat viszont rávilágít arra, hogy a versek megírásának személyes katalizátora nem lehet az értelmezés hátterében mindig a megoldás. A történést elemeire …

Olvass tovább

Németh Fruzsina: Groteszk bonbonok

Jártatok már úgy, hogy egy koncert után bezárták titeket egy mobil vécébe, és az ott töltött éjszakán fültanúi voltatok valami borzalomnak? Vagy elgondolkoztatok már azon, hogy egy villamosbalesetnél a megfelelő ember halt-e meg? És ha már itt tartunk, pacsiztatok már a légvárak munkásaival?

Vöröskéry Dóra első, nemrég debüt-díjat kapott novelláskötete, a Röpképtelen madarak egy …

Olvass tovább

Smid Róbert: Bolyai Lángnak

Amikor a Bolyai megjelenése után Láng Zsolt lett a hónap szerzője a Literán, egy elismert irodalmár közösségi média posztjában olvastam, hogy itt a lehetőség arra, meggyőzze: a jelentős írók között van a helye. Való igaz, Láng nem tartozik az agyonajnározott szerzők közé, akiknek a neve közszájon forog – ezen a helyzeten, persze, korrigált valamennyit …

Olvass tovább

Kolozsi Orsolya: Az alkotás mint terápia

Tamás Zsuzsa költő, meseíró, szerkesztő, a nemrégiben megjelent Tövismozaik az első regénye. A kötet címe a képzőművész főhős egyik munkájának elnevezése, két, tövisekből kirakott, kitárt/kifeszített férfikar, mely akár a krisztusi szenvedést, akár egy férfi meleg, ölelő karjait is szimbolizálhatja. A szövegben középponti jelentőségű alkotás – mely egyébként a regény fikcióján kívül is létezik, Mátrai …

Olvass tovább

Pannon Tükör-díj, 2020 – bejelentés

A Pannon Tükör indulásának huszonötödik évfordulója alkalmából lapunk szerkesztősége díjat alapított, melyet minden év decemberében tervez kiosztani. A szerkesztőség döntése alapján évente egy költő, egy kritikus és egy prózaíró részesül elismerésben.

Az idei évben

Móré Tünde irodalomtörténész, kritikus,

Szálinger Balázs költő, író, drámaíró és

Szekrényes Miklós író 

a díjazott.

A Pannon Tükör-díj nyertesei …

Olvass tovább

Tomaji Attila: Oszthatatlan, és mégis megosztható

A Holmiban olvastam először Sirokai-verset, 15 év előtt. Sokáig megmaradt bennem néhány sora – „a múlt harisnyáján szem – egy lánycsapat / a múzeum lépcsőjén felszaladt”, vagy „a tetőkön tombolt a fény, / míg lent már árnyék szelte át a délutánt” (Valami sárga volt, Holmi, 2005. szeptember) –, melyek olyan tündérien daloltak, mint egy …

Olvass tovább

Load more