Bárdos László (1955-2016) írása

BÁRDOS LÁSZLÓ (1955-2016)

„VISSZAÉNEKLÉS”

(PALINÓDIA IDÉZETEKBEN)

Egy kórbonctani kötet gazdagon illusztrált szöveggel oktatta ki a parazita sejtegyesületek és az infekciós daganatok felől. Ezeket a rendkívül dúsan burjánzó szövetalakulatokat idegen sejtek behatolása okozza egy olyan szervezetbe, amely fogékony irántuk, és fejlődésükhöz valami módon – alighanem úgy kell mondanunk: léha módon – kedvező körülményekkel szolgál. Nem is az a fő, hogy az élősdi elvonja a környező szövetek táplálékát, de miközben – mint minden sejt – anyagot cserél, olyan szerves vegyületeket termel, amelyek a gazdaszervezet számára döbbenetesen mérgesnek, föltétlenül halált hozónak bizonyulnak. Bizonyos mikroorganizmusok toxinjait sikerült elkülöníteni, és tömény állapotban kitermelni, és a tudomány nem győzött csodálkozni rajta, hogy ezek az anyagok, amelyek lényegileg egyszerűen fehérjevegyületek, az állat vérkeringésébe jutva, parányi adagokban is már halálos mérgezési jelenségeket, rohamos pusztulást idézlek elő. A romlás külső megnyilvánulása a szövet burjánzása, a kóros daganat: tudniillik ilyen módon reagálnak a sejtek az ingerre, amelyet a közéjük telepedő bacilusok reájuk gyakorolnak. Kölesszem nagyságú csomócskák képződnek, amelyek nyálkahártyaszerű sejtekből állnak, ezek között vagy ezekben fészkelnek a bacilusok, s némelyek közülük protoplazmában 98 rendkívül gazdagok, óriási nagyok, és több sejtmaggal bírnak. Ez a tobzódás azonban csakhamar pusztulásba fúl, mert az óriássejtek magja zsugorodásnak indul és széthull, protoplazmájuk megolvad és tönkremegy, az idegen méreg ingerhatása a környező szövetek további részeire terjed át. Gyulladásos folyamatok indulnak meg, és megtámadják a szomszédos véredényeket, fehér vérsejtecskék sietnek a méreg vonzása nyomán a baj színhelyére, a megalvadásos elhalás folytatódik, s időközben az oldódó baktériummérgek már réges-rég elkábították az idegközpontokat, a szervezet hőmérséklete rohamosan emelkedik, úgyszólván ziháló mellel támolyog a teljes feloszlás felé.
És az élet maga? Szégyenforróság-reflexe az érzékenységre ébredt anyagnak, amely fogékony volt fölébresztője iránt…

A nővér néha lemos. Ahogy padokat mosnak. – A rákos elfajulás során az éptől idegen tulajdonságú sejtcsoportok keletkeznek a többsejtű differenciált szövetekben, amelyek a kiindulási szövethez morfológiailag hasonlóak ugyan, de funkciójukat tekintve már jelentős eltérést mutatnak. Ezek a deviáns sejtek kiszakadnak az illető szerv s szervezet közötti kapcsolat egységeiből, és korlátlan szaporodásnak indulnak. A tumoros átalakulás során az 99 immunológiai jelleget biztosító sejtfelszínen maszkírozó fehérjék jelenhetnek meg, amelyek elfedik a tumor-sejteket az immunológiai védekezés elől, ezért szaporodásukat sok esetben semmi sem gátolja. Mivel érzéketlenné válnak a sejtszaporodás normális regulatoraival szemben, így közvetlenül ráterjednek a környezetükre, elpusztítják az útjukba eső ereket, idegeket, izmokat, csontokat stb., vagy a vérárammal, nyirokkeringéssel tovasodródnak, és más távoli szervekben, nyirokcsomókban fiókdaganatokat (metasztázisokat = áttéteket) hoznak létre. Az áttétek révén a betegség generalizálódik, ami a kiinduló daganathoz hasonló tumoroknak a szervezet egészére kiterjedő szétszóródásához vezet, megnő a mag / plazma arány, a mag javára tolódik el; a tökéletlen kettéválás furcsa alakzatokat képez.

Mindenek közül téged választalak ki, mert hírt hozok tenéked.
Csak hulládat hagyod itt, mint csúnya szemetet, shortly shortly shortly shortly…

A hangszerek legmélyebb, legéneklőbb fekvésükben szólalnak meg. A trió az egész kvintett gyújtópontja lesz. De az elégikus kibontakozását árnyak sötétítik el. A hanghordozás csupa kétely. A hangszerelés zenekari jellegű, a színezés kísérteties, a lassú te a szorongó várakozás légkörét teremti meg, a legmélyebb hangok ellenállhatatlan vonzása a sötétség világát idézi fel. Utána úgy fogadjuk a scherzo visszatérését, mint valami megváltó eseményt, a…

andante sostenuto attirance irrépressible irrépressible…

Ép testemet vetkőzteti, hiába van, nem kell neki. Már nem ismer meg. A szeme fölfelé néz, s a gégecsövön át, a szörnyű ezüst sebből vér bugyog. Vissza sem fordulhatok. Negyednapra átizzadva Találtatott boldog teste.