“Az átkelés-játékban nem csak tőled nem vehetnek el, de te sem vehetsz el senkitől semmit. Csak adni lehet. Te is dönthetsz úgy, hogy adsz valamit, de vigyázz, jól fontold meg, légy tisztában a döntéseddel, különben később esetleg úgy érzed majd, elvettek tőled valamit, holott te adtad oda – ekkor veszítesz.” – András László írása a Medvészet sorozatban
Utazók-játék, átkelés
Álmodtam. Abban a házban, azon a második emeleti gangon, ahol egy másik álomban már volt egy folyó, most csöngettek. Kitártam az ajtót, és ott állt egy teve. Indulni kell, kérdeztem. Az állat bólintott. Megkönnyebbültem. Akkor vettem észre, hogy már egy ideje attól tartok, menni kell. Hogy elkerülhetetlen. De persze ha menni kell, akkor az a legokosabb, ha elindul az ember. Halogatás nélkül. Aki halogat, az csak éleget. He-he. Nagyon rossz vicc, de igaz. Na, menjünk, Laci, jöttek érted. Egy teve. Mit gondolsz, hová megyünk?
Át kell jutnod. Ez itt a terep. Minden elvégzett feladatért plusz pontot kapsz: energiát (E) vagy inspirációt (I). De vigyázz, a feladatok csalósak, és lehet, hogy egy feladat végeztével negatív E-t vagy I-t kapsz. Ez esetben is kapsz, az utazós játékokban nem vesznek el tőled semmit, ha néha mégis ezt érzed, az rendszerhiba. A te rendszeredben. Ilyenkor ugyanis tapasztalatot (T) nyersz.
Vigyázz! A téridő görbületei megtréfálhatnak. Bárkivel összetalálkozhatsz utad során. Ha egy időben vagytok – ez a találkozás feltétele –, kevéssé valószínű, hogy ugyanabban a játékban. Az illető lehet egy másik sivatagban, de éppúgy lehet 8000 méter felett, ahol ritka a levegő, vagy dzsungelben, ahol szüntelenül veszélyek leselkednek rá, vagy sziklafalon, ahol a lezuhanás réme fenyegeti. Ezt minden találkozáskor vedd figyelembe. Járj el körültekintően és tapintatosan, nehogy megzavard, és miattad hibát kövessen el.
Mivel másutt jártok, bármi történik is velük, ha csak futólag nézel rájuk, nem tudhatod, mi az. Lehet, hogy zuhannak, fuldokolnak, menekülnek. Lehet, épp kiértek, le- vagy felértek, megálltak pihenni. Lehet, hogy egyszerűen csak jó vagy rossz nekik. Ha eltalálod, ki hol jár akivel találkozol, akkor megerősítést (M) kapsz.
Oszd be az erődet! Bontsd kisebb szakaszokra az előtted álló utat, hetekre, napokra, órákra. Ne számíts sem E-re, sem I-re, sem M-re, ha ezek közül egyikből sem kapsz, akkor is meg tudd tenni a kitűzött távot.
Az átkelés-játékban nem csak tőled nem vehetnek el, de te sem vehetsz el senkitől semmit. Csak adni lehet. Te is dönthetsz úgy, hogy adsz valamit, de vigyázz, jól fontold meg, légy tisztában a döntéseddel, különben később esetleg úgy érzed majd, elvettek tőled valamit, holott te adtad oda – ekkor veszítesz.
Ne számíts arra, hogy valaki megsajnál (S), – ha ilyesmit akarnának adni, ne fogadd el! És te se sajnáld magad. Magadtól ugyanis nem kaphatsz E-t, se I-t, se M-t. Ha elfogadod a S-t, megállsz. Ezután sokkal nehezebb ismét útnak eredni. Ne vizsgáld azt sem, hogy ami van, éppen rossz vagy jó neked. Ennek semmi értelme. Ha elkezdesz gondolkodni azon, jó-e vagy rossz, pláne érezni ilyesmit, és elmerülsz egy érzésben, az oda vezet, hogy megfeledkezel az átkelésről, és mikor kikeveredsz az érzésből, nem fogod tudni, hol vagy. Legrosszabb esetben pedig elkezdesz egy történetet fabrikálni, amelyben a jó és a rossz érzéseknek helyük van, szerepük van, értelmük van, holott nyilvánvalóan nincs nekik. Azok csak úgy vannak. Függetlenek tőled. Pont úgy, mint más dolgok és személyek, amikkel, akikkel találkozol – ami utadba kerül az átkelés során. De emezekkel az a csalóka, hogy míg amazokról (személyekről, dolgokról) (jó esetben) tudod, hogy nem viheted őket magaddal (épp ez a sivatag lényege), az érzésekről hajlamos lehetsz azt gondolni, hogy ezeket márpedig biztosan magaddal viszed, ha akarod, ha nem. Nem így van. Semmit nem viszel magaddal. Ha úgy érzed, mégis, akkor helyben jársz.
Ahhoz, hogy átkelj a sivatagon, úrrá kell lenned. Hogy úrrá lettél, onnan tudod, hogy rájössz: minden a tiéd. A sivatag, adamant rudakkal, halott perzsa várossal, ásványi anyagokban gazdag szikvízzel, különös, felrémlő és eltűnő kapukkal, babilóniai sorsjátékkal, színes tintákkal, cifra szolgákkal, vörös és sárga homokjával, a tiéd az egész, a minden és a semmi is.
Mész tehát, játszol, játszod az Átkelés játékot, az Utazók játék részét. Nem mondom, hogy megszereted, nem igaz, hogy megszereted, nem gondolom, hogy meg kell szeretned, de ha van valami a szereteten túl – ahogyan azt beszélik – akkor úgy. Nem léphetsz a következő szintre. Lehet, hogy már a következő szinten vagy. De ott is minden pontosan ugyanilyen. Csak te nem.
