Nagytotál
Mint mínusz húszfokos keserű
mesékben, arcomra fagynak azok
az átlátszó buborékok, amelyeknek
semmi funkciójuk nincsen egy
mutatósra tervezett temetésen.
Roncsolt kézzel dolgoznak rutinos
látványtervezők. Hócsizmás
gyászhuszárok orrában elfagy
a fehér szőr. Élvezhetetlenül
szemcsés a nagytotál.
Az elvárások miatt páran még
erőltetik a könnyeket, ekkor
pattan meg nyakban az ideg.
Csak látványosan: koporsóból
szökik a csend.
Hát befejeztetett! Már csak
egy feszes filmvágás van hátra.
Merre vagy?
A párnából kirázott hó lassan
feketedik az éjben. Mintha
gyorsabban üszkösödne karom.
Ölelni kellene még, kifűzni
cipődet, kiönteni zsáknyi reményt.
Rozsdás sarlóval barnuló ködöt
nyitó angyalok misztikus éneke
visszhangzik. Érzékeny a bőr,
hallja a dallamot, a simogatást.
Talán jó helyen járok.
Kereslek árnyékos lapulevelek,
szégyenlős boróka bokrok,
hóbortos kalapú galócák tövében.
Merre vagy, édesanyám?
Masina
Vízzel oldott vaspor festi árnyékod,
köröket rajzolsz hideg homlokomra,
csendesen írod a szomorúságot.
Magától reped a masina felülete.
Rétegenként olvad a tél, szépen
kiöntött vastetőn tűzrózsák nyílnak.
Papírvékony gyújtósok torkodig
pattognak. Összeégnek az
újsághasábok.
Tört venyigék csúsznak nehezen nyíló
szájba. Lassú tűzön birsalmák
pirulnak. Hallom a sercegést.
A kavargó füst jóllakottság érzetét
kelti, szeretetedre éhezem.