Lapszámajánló – 2018/2. – Farkas Wellmann Éva, Horkay Hörcher Ferenc

Szerző: | 2018-04-16T19:53:07+00:00 2018. 04. 12.|Irodalmi tükör, Napló|

“Egy mondat” című sorozatunkban a 2018/2. számban ezúttal két szerző írta meg egy hónapja történetét. Farkas Wellmann Éva, illetve Horkay Hörcher Ferenc írásainak részleteivel ajánljuk a lapot.

Horkay Hörcher Ferenc: Varázshegy
Egymondatos napló 2017 decemberéből

Édesanya, Hörcherné Horkay Nóra (1936-2018) emlékére

-részlet –

 

December 13. szerda

Módszertani előkérdések: A hónap és a szövegtér felező pontjához közeledve, egy Ágota Kristófról szóló szakdolgozatterv apropóján, néhány módszertani kérdés merül fel: vajon meddig tart egy mondat igazsága? elér-e a következő mondatig (napig)? lehet-e egyáltalán igaz mondatot mondani (írni) napló (tehát irodalmi) formában? s mit jelent a harminc napos életszakasz realtime, tehát közvetlen megörökítése? mivel jár egy ilyen hosszadalmas testi-lelki biopszia? miként viszonyul ebben a műfajban az, ami történt (szüzsé) azonnali elmeséléséhez (fabula)? s kivel köt a szerző paktumot ilyenkor? netán Mefisztóval? ráadásul Advent és Karácsony idején? mennyiben lesz a szerző sajátja a mű (vagyis az, ami megesik vele), s milyen mértékben van kiszolgáltatva mindkettő, szerző és műve is, a véletlennek (kegyelemnek)?

December 14. csütörtök

Kontinentális demencia: A szerzetesi főiskolán Ferenc pápa októberi mondatát ismétli el a bíboros-prímás: „Európa egyfajta emlékezethiányban szenved.”

December 15. péntek

Pan Cogito: A 18. századi lengyel kastély patinás melléképületében értelmiségiek gyászoljuk és tartjuk lélegeztető gépen Európát: vagyis gondolkodunk és vitatkozunk.

December 16. szombat

Varsó, téli időben: A társadalmi emlékezetről szóló konferencia második napjára igyekezve a lengyel sofőr büszkén kivágja: ő bizony katona volt, a politika nem érdekli, és rajongott az Omegáért és a Lokomotívért.

December 17. vasárnap

Aranyvasárnap: Az összeveszés után késve érkezem a ferencesek miséjére: a prédikációban Páter Károlyi Bernátra emlékezünk, akit ávósok kínoztak halálra 1954-ben; béke poraira.

December 18. hétfő

Lecke: Anya nem érti, mi történik; a társalgóban I.-t köszöntik barátai saját slágerével, egykor népszerű zenész volt, most bukósisakban, némán él a kórházi osztályon, időnként az ablak elé tolják, tanulja a téli fákat.

December 19. kedd

A filozófia iskolája: Az év végi intézeti rendezvényen ital és aprósütemény, maroknyi filozófus, becsülettel küzdünk a múlt árnyaival, aktuális jellemhibáinkkal.

December 20. szerda

E-moll: Karácsonyhoz közeledve Ildivel rákapunk az internetes koncertjegy-vásárlásra – Diótörő Szilveszterkor az Erkelben, Carmen január 5-én, Győrben.

December 21. csütörtök

Ünnep és ajándék: Káosz a városban, Danival mi is vásárlásba fogunk, délután, ahogy kinézek a vibráló lámpafüzért tükröző kórházi ajtón, látom, apró szemekben szitál a hó.

December 22. péntek

Távol a város zajától: Vékony hótakaró fedi a földeket; Tiszacsegén, az áradó Tisza partján, a kompkikötő csárdájában estebédre korhely halászlét szürcsölünk Ildivel.

December 23. szombat

Bliss: A kutyasétáltatásból hazaérve rajtakapom, ahogy a Hajnal rózsás ujjával végigsimítja a Hátsó Ház halántékát.

 

Farkas Wellmann Éva: Egymondatok – január

– részlet –

Január 14.

Nóri iskolai rajzai közt találom: a családom és én, két kört kell kitölteni szabadon – a családéba egy könyv kerül, az övébe egy csodaszép, sokszínű mandala.

Január 15.

Lackfi János és Vörös István vidáman dekonstruálták az irodalmi hagyományt a Békéscsabai Jókai Színház Vigadójában – és még ennél is felszabadultabban folytattuk az estét: életmentőek az emberi pillanatok, különösen a tél derekán.

Január 16.

Egész nap levelezés különféle ügyekben, de így legalább egy-egy kedves, maradandó mondat is röppen oda-vissza – mennyire fontos volna tudni róluk, figyelni rájuk rendszeresen, s még inkább: időt tölteni személyesen a társaságukban!

Január 17.

Életem első kézilabdameccsére (Békéscsaba-Győr) mentem el Nórival – tavaly kezdett bele a sportba, és a nagyoktól akar tanulni – hatalmas volt az izgalom, meglepő az érdeklődés, talán a fél város ott volt; nem kezdek el filozofálni rajta, a kulturális rendezvények látogatottságához végképp nem hasonlítom.

Január 18.

A Viszkis a moziban – örülök, hogy úgy sikerfilm, hogy nem rajzolja el a portrét… nagyon; egyes részleteiben egyenesen megrendítő.

Január 19.

Elképesztően hosszú út haza, Székelyudvarhelyre, miután a karácsonyt ellehetetlenítette a vasút (megszüntették a Budapest–Székelyföld vonalat) – végre együtt a szülőkkel, hosszú beszélgetések.

Január 20.

Itthon, Erdélyben igazi tél van, próbálom belefényképezni magamat, magunkat minél többször, minél nagyobb nyomatékkal.

Január 21.

Kolozsvár, ebéd barátokkal, emlékidézés, fesztelen kacagás semmiségeken.