Lapszámajánló – 2018/2 – Tanulmányok, kritikák

Szerző: | 2018-04-10T08:05:21+00:00 2018. 04. 08.|Egyéb|

A Pannon Tükör 2018/2. számából ezúttal Nagy Imre és Foki Ibolya tanulmányát, illetve Turbuly Lilla, Móré Tünde és Botár Attila kritikáit ajánljuk.

Tanulmány

Nagy Imre irodalomtörténész nagy ívű tanulmánya az 1945 utáni magyar drámairodalommal foglalkozik. A szöveg első részét 2017/6. számunkban közöltük, a szerző a most megjelent folytatásban három kiemelkedő színdarabbal foglalkozik.  A darabok (Déry Tibor A tanúk, Csurka István Döglött aknák és Székely János Caligula helytartója) nem csak a drámairodalom, de a 45 utáni magyar színjátszás kiemelkedő darabjai is, ebből a szempontból is különleges a tanulmány.

A szövegek elemzése közben a szerző tudósi pontossággal és professzori lelkesedéssel tárgyalja a motívumokat, előzményeket és hatásokat, irodalomtörténeti és nem ritkán társadalomtörténeti kontextusba is helyezve azokat. Ez utóbbi jelentősége akkor is nagy, ha az akkor újszerűként jelentkező drámák azóta már – nem túlzás – klasszikussá váltak.

 

Kritika

Szerkesztőségünkben mindig nagy az öröm, ha egy-egy új, induló tehetséget üdvözölhetünk, ha pedig ez a tehetség zalai kötődésű: az öröm kettős. Így tekintünk Dezső Kata költő első kötetére, mely az Előretolt Helyőrség Íróakadémia gondozásában jelent meg Akiket hazavártak címmel. A kötetről Mindig egy lépéssel maga mögött címmel Móré Tünde írt kritikát, többek közt ezt: „Érdekes, figyelemre méltó szövegek kerültek a kötetbe, amelyek alapos olvasásra csábítanak,és ez igen jó indítás egy fiatal költő számára.” Talán furcsa, de érthető, hogy a „kötet szövegeit a számvetés jellemzi, egyrészt a gyermekkorral, az eddigi 20 évvel, másrészt az én-te viszony problémájával: a versek közül számos törekszik arra, hogy az én és a te közötti határt, valamint az ’együtt’ jelentését töltse fel. Ez utóbbi elsősorban a 20 éves tényezőim ciklus verseiben domináns, noha találunk máshol is példát (GenitáliákErinnerungsimperativ, Köznapi). Dezső Kata egy bizonyos típusú történetet mesél el újra és újra: az élet veszteségeinek történeteit” – tudjuk meg még a recenzióból.

 

„Kis szigetről indult, amolyan szelekkel és tengerrel benőtt földdarabról Bánki Éva regénytrilógiája. Tavalyi megjelenésű a Fordított idő címet viselő első darabja vállalkozásának. (Jelenkor Kiadó). Az idővel már régen kísérletezik az elbeszélő próza, s nyugvópontra nem tud jutni, lévén a kezdet kezdeténél, a teremtés gondolatában is ott állt az idő. Hogy mi lesz a sorsa a művészet, az irodalom, inkluzíve az epika kezén, azt nehéz előre látni. Még az is megeshet, hogy a regény fölfalja az időt. A térből már keveset hagyott. Vajon jól láttuk-e, hogy a teremtés az idővel, kezdetben (εν αρχή) történt? És hogy a teremtésen kívül nincs képzelet. Emlékezhetünk- e a képzeletünkre? Képzelhetünk-e vajon felejtést? És emlékezést képzelhetünk-e? (Ennyi kérdést! Bele lehet veszni…)” – írja Botár Attila Bánki Éva regényeiről Csavargás egy regény közepében címmel írt kritikájának előszavában. A recenzióban aztán válaszok is születnek.

 

Két előadás-kritika is helyet kapott a lapszámban, mindkettőt Turbuly Lilla jegyzi.

A Pannon Tükör elkötelezett a kortárs magyar dráma iránt, mi sem mutatja ezt jobban, mint hogy a két előadás kritikája mellett lapunk közli a két színmű szövegét is. Vörös István Presszó-szonátáját Sopsits Árpád bevezetőjével a lapban, Szálinger Balázs A halhatatlanságra vágyó királyfi című művét pedig a lap – külön is forgatható, olvasható – mellékleteként. Az előadásokról szóló írások így nem csak megidézik a műveket, de a szövegek segítségével még inkább megismerhetők az alkotások.

 

Helytörténet

A rovatban ezúttal is egy különleges életmű bemutatására került sor. Foki Ibolya „Egzaltált és lelkesedik a radikalizmusért” címmel Tóth Ágostonról, a „magyar térképészet apostoláról” írt tanulmányt, aki egy nem kevés időn át Zalában, egészen pontosan Keszthelyen élt és dolgozott. Az írás végén megtudjuk az is, hogy a kiemelkedő mérnök-térképész nevét a megyében egyelőre csak levéltári források őrzik, talán a dolgozattal lapunk is hozzájárul ahhoz, hogy – a szerző ajánlata alapján – méltó emléket állítsunk az 1848/49-es szabadságharc hősének, az egyetemi tanár, akadémikus Tóth Ágostonnak.