Egy filosz töprengései – 9. rész

Szerző: | 2018-01-06T15:55:12+00:00 2018. 03. 24.|Irodalmi tükör, Napló|

Egy különleges (és különös) sorozat jelenik meg oldalunkon a 2018-as évben: Egy filosz töprengései címmel egy magát megnevezni nem kívánó szerző szövegét adjuk közre folytatásokban. Hetente egy rész, januártól decemberig. Kalandozás a régmúlt irodalmában (is), rejtvény és kihívás, aprólékos elemzések és markáns vélemények hétről hétre. – “Dr. K HG” jegyzetei, 9. rész

9 (K HG Madách verselő tudományáról folytatja

elismerő értékelését)

 

Kiemelkedik bravúros felépítésével és techniká­jával Madáchnak egy hosszabb szerelmes verse. A Borbálához c. három részes költemény más-más rím-elhelyezé­sű, tiszta,  a nyugatosok technikájára emlékezte­tően bravúros rímekkel, változatos rímképlettel ékeskedik. A III. rész pl. négy hatsoros, páros és ölelkező rímekből – aabccb – összeszőtt strófa. Ebből érdemes idézni az elsőt:

                                                     Szeretjük egymást kedvesem,

                                                      Szeretjük egymást végtelen,

                                                      S mégis csak bús ohaj –

                                                      Mi játszi dal s rozsák helyett

                                                      Végig zokog utunk felett,

                                                      Mint sorstól gúnykacaj.  

             K HG itt saját szöveggondozása nyomán idézte a verset. Talán feltűnt, hogy aki kiadva látta már, nem pontosan így olvashatta. Ide másolta tehát két érdekes sor variánsait.

Rövidítések: K=kézirat, Ko= Koszorú, Arany J. kiadása 1863-ból, GYP=Gyulai Pál kiadása 1880-ból,  HG=Halász Gábor kiadása 1942-ből, fsz=főszöveg, K HG szerint,  dőlt betű=ami a főszövegtől eltér. [Ebben a zárójelben K HG meg­jegyzése olvashatóak.]

  1. sor K, fsz: S mégis csak bús ohaj – Ko: S mégis csak búsohaj – GYP: …búsóhaj –HG: …búsohaj, [Véleményünk szerint minden kiadás félreértette a szerző szándékát: a kézirat két különírt szavából egy egyedi költői szóösszetételt faragott (búsóhaj azaz bánat-sóhaj), közben itt a bús óhaj (= bánatos kívánság) jelzős szerkezet lehetett a költő szándéka. Erősíti ezt a vélekedést, hogy végig óhajról, kívánságról van szó, ld. a vers 29. sorát is!]
  2. sor: K, fsz: Mi játszi dal s rozsák helyett Ko, GYP, HG: Mi játszi dal s rózsák helyett [A kiadások helyesírási javítása megszüntetett egy jambust, mi visszaállítottuk a K alapján az eredeti ritmust.]

A 23. sor esetében tehát olyan új variánst hozott létre a készülő kiadás, amely addig egyetlen nyomtatott szövegben sem szerepelt. A K alapján bús ohaj jelzős szerkezet mellett törtünk lándzsát a kissé mesterkéltnek, kimódoltnak tűnő búsohaj szóössze­tétel helyett. Az igaz, hogy az idegen kézzel másolt kéziratban is közel áll egymáshoz a két szó, de megkülönböztethetően a bús és az óhaj (óhajtás, kívánság) szavakat vetette papírra a másoló. Az is igaz, hogy Madách kézírásában igen mostohán bánt a szóösszetételek egybe- és különírásával, ld. a Tragédia kéziratában a négy ezred év-et!

Hát ilyesmivel szöszmötöl a filológia – állította a jegyzetíró. Akárhogy is nézzük: a bús óhaj jelzős szerkezet helyére rakott búsohaj nem egészen ugyanaz, s még Arany János (vagy folyóirata nyomdásza) is tévedhet, véthet hibát. Létrehozhat egy különös szörnyet: a SAJTÓHIBÁT.  De róla majd a következő jegyzetben írok, tette le a klaviatúrát és az egeret K HG.

 

(A képhez: A Borbálához kézirata)

 

(Folytatjuk…)