Egy filosz töprengései – 8. rész

Szerző: | 2018-01-06T15:50:29+00:00 2018. 03. 17.|Irodalmi tükör, Napló|

Egy különleges (és különös) sorozat jelenik meg oldalunkon a 2018-as évben: Egy filosz töprengései címmel egy magát megnevezni nem kívánó szerző szövegét adjuk közre folytatásokban. Hetente egy rész, januártól decemberig. Kalandozás a régmúlt irodalmában (is), rejtvény és kihívás, aprólékos elemzések és markáns vélemények hétről hétre. – “Dr. K HG” jegyzetei, 8. rész

8 (K HG megint visszafordul a kályha felé…)

 

A tévelygő farkas szerzője szintén nagy híve Madách Imrének (miképp ezt K HG előző jegyzetében már említette), és ennek okán tért vissza jegyzetei főszereplőjéhez.

Arról kellene írni, hogy valóban olyan halovány-é költőnk teljesítménye a rímek csengő-bongó világában? A kérdés természetesen költői: még a bravúros tiszta rímek világában is találhatóak nála kosztolányis, tóthárpádos telitalálatok, állapította meg a jegyzetíró. Jó példa erre Madách egyik legderűsebb, gúnyoros hangú epigrammája, amelynek első két párríme mókás hangulatával, szellemességével is erősíti a Metamorfózis jóízű, zamatos, derűs stílushatását:

Midőn a lányka csak menyasszony,

Még csupa menny az egész asszony,

Későbben amint lesz menyecske,

Fogyton fogy a menny s lesz mennyecske,

Míg végképp el nem fogy a menny lassan

S csak az asszony marad meg pusztán.

Az utolsó rímpárról K HG még boldogult ifjú(tanár)korában azt hitte: mégis csak egy amatőr ez a vidéki nemes úr, ilyen rímet még  a lakodalmi vőfélyek is tudnak rittyenteni mondókájuk végére. Ezért aztán, eléggé el nem ítélhető módon, amikor a gimisek előtt ezzel a Madách-verssel akart villogni, átírta mindig a még nagyon rímnek se tartható utolsó rímeket aztán – pusztánra.  Később, mikoron rájött arra, hogy a palóc Madáchnál az a és á ugyanolyan magánhangzó-pár, mint az ö és ő, vagy ü és ű, elfogadta a rímpárt, mert Madách a-ja nem a mai ajkkerekítéses, legalsó nyelvállású a, hanem az ajakréses hosszú á röviden ejtett változata. Az a és á az utolsó szótagokban rímként sok Madách-versben feltűnik még.  Csak néhány példa a sajátos rímpárokra: sírban–útján (Bokrétát kalpagomhoz), gonoszabb–legalább (Legényszabály), láttalan–pongyolán (Nős ember dala), pohár után–haszontalan (Most élveznék csak), halkan–találván (Az első halott) – és még elég hosszan sorolhatnánk a példákat.

(K HG arra gondolt, hogy a virtuális olvasó fellelkesül és keresni kezdi az ilyen példákat. Ugye milyen naív fráter ez a K HG?)

(A képhez: Madách Metamorphózis c. versének kézirata)

 

(Folytatjuk…)