Húsz mondat Bödőcs Tibor Addig se iszik (Helikon, 2017) című kötetéről

Szerző: | 2018-02-09T18:32:01+00:00 2018. 02. 08.|Irodalmi tükör, Kritika, Próza|

 “Bödőcs könyve nem paródiákat tartalmaz, hanem ódákat, melyekben a szerző tisztelettel adózik a parodizált szerzőknek, jól.” – Nagygéci Kovács József recenziója

  1. Bödőcs Tibor Addig se iszik című kötete szépirodalom.
  2. Az egyes pont – mint annyi minden – vitatható, viszont csak azzal vitatkoznék, aki hozzám hasonlóan olvasta is a kötetet és nem csak beszél róla.
  3. Jártam a napokban könyvesboltban és láttam, hogy a kötet a „szórakoztató könyvek” polcára volt kitéve, ami semmiképp sem helytelen eljárás a könyvkipakoló munkatárs részéről, mert Bödőcs könyve szórakoztat.
  4. A könyvesboltba járóknak és a Bödőcs könyvét olvasóknak biztosan van közös halmaza, ami, persze, nem feltétlen jelent sokat, de azért ez – mint mondani szokták – nem kevés.
  5. A szórakoztató könyvek gyanúsak, de vájt szemű (nem én találtam ki a kifejezést!) filosznak mindig eszébe jut egy kis Karinthy és olyankor megnyugszik, a gyanú eloszlik, vagy beigazolódik, és akkor mi van, nem történt semmi.
  6. Bödőcs könyve nem paródiákat tartalmaz, hanem ódákat, melyekben a szerző tisztelettel adózik a parodizált szerzőknek, jól.
  7. A Bödőcs-kötetben szerepelhetni megtiszteltetés, kár, hogy erről kevés szerzőt lehet már megkérdezni, és a szerkesztő, Cserna-Szabó nem is ér.
  8. Az Addig se iszik vicces cím, de a szerzőről szól, nem a kötetről, ennyiben mindenképpen bulváros, pedig a kötet minden további nélkül jót állna magáért e nélkül is, persze, javaslatom nincs.
  9. Bödőcs hihetetlen mennyiségű szöveget ismer Garcia Marqueztől Bodor Ádámig, Hemingwaytől Esterházyig, Orwelltől Bereményiig, ráadásul mindegyik szöveg (mis)másolás, mert az eredetieket ismerve működik ugyan a legjobban, de azt nem ismerve is hat.
  10. A szöveg (mis)másolás itt azt jelenti, hogy Bödőcs nem egyszerűen parodizál, hanem belebújik a szerző bőrébe (még nagyobb képzavarral a tollába) és onnan beszél (ír).
  11. A mismás a német „misch (zagyvalék, kavarodás) + masch (trükk)” kifejezésekből származik, ami Bödőcsre nézve elsősorban az utóbbit jelenti: trükk az egész, hiszen Bödőcs olvas, megjegyez, szövegteret belak és továbbír, egyszóval kavar és trükköz.
  12. Bödőcs egy alany a kortárs parodizálók azon sorában, amelyben olyan szerzők vannak, mint például Király Levente, akinek Bödőcs mindenképp jön egy sörrel, vagy többel, majd ezt megbeszélik.
  13. Ha olvasóként egy kezdőkönyvtárat szeretnénk összeállítani, mondjuk egy érdeklődő marslakó számára, éppen jó lenne Bödőcs listája.
  14. Hagyjuk a listákat, konkrétabb egy 4-4-2-es felállás, például ez: Krúdy-Hemingway, Krasznahorkai,Orwell, Móricz(micsoda hátvédsor!!!) – Garcia Marquez,Proust,Rejtő,Mándy- Ottlik, Örkény, és szemben velük: Kertész – Esterházy, Kosztolányi, Márai, Hamvas – Bodor, Hrabal, Nádas,  Bereményi –  Parti Nagy, Závada, csere: Hazai, Cserna-Szabó, Jászberényi.
  15. Ha egy Márai-naplót olvasol el ebben az évben, akkor a Bödőcs-féle legyen az, ilyen részekkel: „Dögölj meg, Thomas Mann! Imádlak!” és „’Szedjétek össze a kerti székeket!’ (Goethe.) Igen! ”, meg persze ez: „Ma 64 éve, hogy először használtam pontosvesszőt; ezt is megértük hát ’az ég alatt’”.
  16. Bödőcs Tibor könyve többrétegű, mert primer módon is működik: élvezhető, követhető, működő szövegek vannak benne, még ha az Esterházy itt-ott annyira követi EP modorát, hogy túlírt lesz, még a paródiához képest is az, de persze ez se baja, inkább bája a kötetnek.
  17. Ha a parodizált szerzőket ismeri az olvasó, netán kifejezetten olvasójuk, egy könyv áráért egyenesen kettőt, illetve többet birtokol, mert például a Móricz-szöveg úgy, ahogy van, mindenestől (mindenestül) megfelel stílben, tartalomban is a mesterének. Tragédia, hogy az ábrázolt kor sem változott..
  18. A primer és a szekunder olvasat mellett a rejtett utalások kincsestára a kötet, van benne például egy kis Kukorelly Endre is (ha valaki megtalálja, nem jár érte jutalom, csak hunyorítson egyet és legyen magára, mint olvasott ember, nagyon büszke), hogy mást ne mondjak.
  19. PszeudoHamvastól van a kötetcím, mégpedig egy olyan mondatban, ahol jól megfér egymás mellett Kína, egy eunuch és a szalonna, valahogy így: „Lao-Ce-t egyszer megkérdezte egy eunuch: Miért jó szalonnázni? Amiért írni – szólt a bölcs. Az ember addig se iszik.”
  20. Bödőcs Tibor első kötetét egy általa írt Örkény-egypercessel ajánlom: „Nézőkritika: Marjányi Aladár termékmenedzser ma az első felvonás alatt kicsit összeszedetlen volt, nem figyelt, gondolatai el-elkalandoztak, a spontán kitörő nyílt színi tapsokat többször lekéste. A szünet után úgy-ahogy összeszedte magát, többször is ő nevetett fel először, de nem zavaróan. A megható részeknél nagyon hitelesen lábadtak könnybe a szemei, pedig az egyik üvegből van. Katarzisa meggyőző volt, a ruhatárban nem sietett, összességében hozta a tőle megszokott, ’átlagnál kicsit jobb’ közönségtől elvárhatót.”

                                                                                                                           Nagygéci Kovács József

(Megjelent a Pannon Tükör 2018/1. számában.)