Egy filosz töprengései – Dr. KHG jegyzetei

Szerző: | 2018-01-06T15:17:10+00:00 2018. 01. 27.|Irodalmi tükör, Napló|

Egy különleges (és különös) sorozat jelenik meg oldalunkon a 2018-as évben: Egy filosz töprengései címmel egy magát megnevezni nem kívánó szerző szövegét adjuk közre folytatásokban. Hetente egy rész, januártól decemberig. Kalandozás a régmúlt irodalmában (is), rejtvény és kihívás, aprólékos elemzések és markáns vélemények hétről hétre. – “Dr. K HG” jegyzetei, 1. rész  

Egy filosz töprengései

Dr. K HG jegyzetei

(Emlékiratok? Naplótöredékek? Elemzések? Vélemények? Szövegek? Komolytalan múltidézés???       –    Csupán jegyzetek!)

K HG tanár, irodalombarát, életrajza nem lényeges, a többség számára érdektelen. A személye iránt érdeklődő kíváncsi kisebbségnek:

K HG száz évvel a Toldi diadala után született*, akkor, amikor Czóbel Minka meghalt. Ma Szegeden él, a nyugdíjából és az emlékeiből. Az összes többi adat szócséplés, ami némiképp fontos életrajzi tudnivaló róla, az mind megtalálható a jegyzetekben.

 

*  Állítólag Kiskunhalason született, de ez csak személyi irataiban áll. Az igazság az, hogy az akkoriban a városhoz tartozó tanyavilág, ahol világra jött, ma már önálló község. Ezen a helyen „csecsemősködött” közel egy éves koráig, de erre az időre ma már képtelen visszaemlékezni. Ezek az adatok is mutatják, hogy mennyire felesleges a curriculum egy olyan írás-sorozat elé, amely arról szól, hogy szerzője hol, hogyan élt, mit tett és miről mit gondolt az elmúlt évtizedekben.

 

Szeged,

2017. március 12. – ? ? ?.

 

 

0 (K HG nulladik típusú találkozásai)

 

K HG elnézést kér a virtuális jegyzetolvasótól:

Ne haragudj, hogy ilyen magánjellegű jegyzettel is fárasztalak. Nem olyan, mint a többi ezután következő, talán túlságosan privát, magánügyeket taglaló, de mert ez is K HG jegyzetei között feküdt, betette a többi elé. Egyáltalán nem kötelező olvasmány, de olyan jólesik néha dicsekedni is.

 

A nulladik sorszámú jegyzet tehát K HG magánügye, csak az ilyen piszlicsáré privát apróságokra is kíváncsi, válogatott, facebookon edződött olvasóközönség ismerheti meg. (Ha van kellő elszántsága végigböngészni.) A jegyzet megszü­le­tésének indoka, hogy K HG betöltötte 70. életévét és hihhhetetlen dolgok történtek akkor vele. Erről számol most be.

2017 tavaszának egyik péntekén K HG szomorkásan konsta­tálta, hogy mostantól már sohasem kezdheti a hatos számmal, ha életkoráról faggatják. Pedig milyen szép rigmusokat költöttek a hatvanhat-ra, vagy a harminchárom-ra! (Ne mondjátok, hogy nem ismeritek!) De a hetvennel már végképp nem lehet hetvenkedni, bizony, ez a szomorú /i/gazság, gondolta magában. Hát az egyik nap olyan, mint a másik, az ember szive kivásik – idézte egyik kedvenc költőjét. Ugyan már napokkal előbb kapott barátjától, Csabától egy 1875-ben megjelent Vajda János verseskötetet köszöntésül, felesége is célozgatott rá, hogy vasárnap majd eljön közvetlen családja köszön­teni a 70 csapást. Pénteken meg ketten elmegyünk egy roman­tikus vacsorára, ez lesz az ő külön ajándéka – mondta. Ennek örült, de kicsit bántotta, hogy a nap folyamán olyan keveseknek jutott eszébe, hogy felhívják, vagy emailt küldjenek a jeles napon. Este veszett hideg idő­ben elindultak a vacsorára, még jót zsörtölődött is feleségével, hogy mi a fenének ad annyit a formaságokra, mért nem lehetett a kényel­mes, kitaposott cipőjében jönnie. Aztán a vendéglőben odavezette asszony­kája egy ajtóhoz, abban a teremben foglalt asztalt, mondta. Amikor kinyílt az ajtó, leszakadt számára az ég. A terem tele volt legkedve­sebb családtagjaival és barátaival, akik mind a hetvenes miatt jöttek el. Ilyen boldog tán még sohasem volt, ekkora sikerről legfeljebb csak kamaszkori álmaiban ábrándozott. Ezt az érzést nem lehet leírni, elképzelni, megismételni. (Nem is írom le! – döntötte el K HG, inkább mindent az Olvasók képzeletére bízott.)

K HG a virtuális jegyzetolvasók helyett ezúttal ugyanis való­ságos barátok és rokonok társaságába került. Megköszönte hát minden­kinek, akik ott voltak, hogy végre egyszer nem statisztaszerepet játszhat. Ebben a kis jegyzetben küld most (virtuális!) virágot a nőknek, a konspirációs szervezők összeesküvése részeseinek, és baráti kézfogást a férfiaknak, akik azon az estén vele voltak. Lám, micsoda erő a rokonság és a barátság, a szerelem és a szeretet!

Úgy érezte, ezen az estén ott voltak vele a rég eltávozottak is, akik csak valamelyik felhő szélén ülve csodálkozhattak rá, hogy mekkora kitüntetést kapott ez a vén gyerek! Ezért csendben elmondott egy imát tehát szüleiért, szegedi pótszüleiért, rokonaiért és barátaiért.

 

(Folytatjuk…)