A ránk találó Isten – Bölcskei Gusztáv ünnepi gondolatai

Szerző: | 2017-12-21T08:50:05+00:00 2017. 12. 22.|Irodalmi tükör, Tanulmány|

“Isten karácsonykor az emberi normalitást ölti magára. De ez egyben azt is jelenti, hogy Ő megszabja valamennyiünk számára, hogy mi a norma. Megjelent a mi üdvözítő Istenünk emberszeretete és jósága – Ő a normális úton jön közénk, azért, hogy normát is adjon…” – Dr. Bölcskei Gusztáv református teológiai tanár ünnepi gondolatai

A ránk találó Isten

„Megjelent a mi üdvözítő Istenünk
jósága és emberszeretete…”(Tit 3,4)

Azok, akik már jó néhány évtizedet maguk mögött tudnak, tudunk, még emlékszünk azokra az időkre, amikor az utcán a városokban megjelentek az újságkihordók, a rikkancsok, hozták a friss lapszámot, és kiabálták: megjelent az Esti Hírlap! Óriási szenzáció, stb.
Megjelent – amikor ezt a szót halljuk, amikor ezt a szót mondják nekünk, akkor valami különlegesre akarják ráirányítani a figyelmünket. Valamire, ami eltér a megszokottól, nem hétköznapi. Pál apostol is valami ilyesmit tesz, amikor emlékezteti az olvasóit, és emlékeztet most bennünket is arra, hogy megjelent a mi üdvözítő Istenünk jósága és emberszeretete. Csak a kettő között, az újságot eladni akaró rikkancs és az apostol „megjelentje” között van egy óriási különbség. Mert az újságnak minden nap, újra meg újra meg kell jelenni. Minden nap, újra meg újra tartalmaznia kell valamit, amire megpróbálják felhívni a figyelmünket. Amiről azonban az apostol beszél, „megjelent”, az egyszer s mindenkorra igaz és érvényes! Azt nem kell naponta ismételni, nem kell kijavítani, nem kell túlhaladni. Talán azért is van, hogy az apostol, amikor görögül leírta ezt a mondatot, egy olyan igealakot választott, amelyik azt fejezi ki, hogy valami elkezdődött, és azóta folyamatosan tart. Mint amikor az ember azt mondja: megszülettem. Megszülettem, és azóta folyamatosan tart az életem.
Megjelent a mi üdvözítő Istenünk jósága és emberszeretete – ez a kezdet, ez az, amivel elindul a názáreti Jézus Krisztus története. Elindul, és nem kell újra és újra elkezdeni. Mert karácsonykor megjelent a mi üdvözítő Istenünk jósága és emberszeretete. Ha mai szavakkal akarjuk megragadni, megfogalmazni azt, hogy mi is történt az első karácsonykor, akkor azt is lehet mondani: ez nem más, mint Isten válságkezelése. Így kezeli Isten az emberiség, a teremtett világ válságát. Válságkezelés ez, amelyről azonban azt hisszük, boldog örömmel hirdetjük, hogy egyszer s mindenkorra szóló megoldás, nem olyan, mint ahogyan a világ hatalmasai ma is keresik, hogy lehetne megoldani a szűnni nem akaró válságokat. Isten válságkezelése az, ami karácsonykor történt, amikor közénk jött, amikor emberré lett. Évezredek óta újra és újra próbáljuk megérteni, megfogalmazni, a magunkévá tenni ezt a csodálatos válságkezelést. Hadd idézzek most egy, a Krisztus születése után kb. 300 esztendővel élt nagy keresztyén tanítót, Milánó egykori püspökét, Ambrosiust, aki azt mondja: „Isten Fia gyermekké lett, hogy te igazán felnőtt lehess. Bepólyálták, azért, hogy te megszabadulj a halál és bűn kötelékétől. A jászolba helyezték, azért, hogy te odaállhass Isten szent oltára elé. Erre a földre jött, azért, hogy te bejárhasd a csillagok világát.” Csodálatos gazdagság van ebben a megfogalmazásban, ami magába sűríti mindazt, amit keresztyén ember hisz és vall Isten emberré lételéről, amiért újra és újra boldog örömmel várjuk karácsony szent ünnepét. Várjuk, hogy az Isten hatalmas válságkezelő munkája az életünket, a közösségeinket átjárja, megelevenítse, helyreállítsa.
Hála Istennek még ma is vannak olyan gyermekek, akik karácsonykor levelet írnak „Jézuskának”. És hagyjuk most a teológiai okoskodást, hogy nem Jézuska, mert ha egy gyerek Jézuskának ír, az neki végtelenül komoly dolog. A napokban hallottam két testvérről, akik szintén írtak a Jézuskának. Az egyikük szépen, hosszan felsorolta, mi mindent szeretne kérni tőle. Volt abban sokféle játék, könyv és minden egyéb. A kishúga egy sokkal rövidebb és sokkal furcsább levelet írt, amely így hangzik: „Jézuska, légy szíves, küldj nekem egy normális matektanárt!” Én azt hiszem, ez a gyerek szinte mindent megértett abból, ami a karácsony. Mert karácsonykor Isten a normális úton jött közénk, emberré lett, karácsony Isten normalitásának az ünnepe, és ebből a kedves, vagy talán kétségbeesett kérésből az derül ki: én úgy szeretnék valakit, aki engem emberszámba vesz, és még azt a fránya matematikát is megszeretteti velem.
Igen, Isten karácsonykor az emberi normalitást ölti magára. De ez egyben azt is jelenti, hogy Ő megszabja valamennyiünk számára, hogy mi a norma. Megjelent a mi üdvözítő Istenünk emberszeretete és jósága – Ő a normális úton jön közénk, azért, hogy normát is adjon, és ez már nem megy mindig olyan könnyen. Néhány éve a pécsi egyetem munkatársai felmérést készítettek mai gyerekek körében, hogy ők hogy tekintenek a karácsonyra, mit várnak tőle. Valami egészen megdöbbentő eredményre jutottak, mert sok-sok gyermek számára a megkérdezettek közül – és éppen azok közül, akiknek a családja nagyon nehéz helyzetben volt anyagilag –, semmi más nem volt fontos, csak az, hogy ők kapjanak ugyanolyan drága, ugyanolyan értékes ajándékot, mint tehetősebb társaik. Még azon az áron is, hogy ha nem telik a szülőknek – mert erre is rákérdeztek –, akkor vegyenek fel kölcsönt! Bizony, valami baj van ezzel a normával. És vajon kitől tanulják, honnan veszik? Nem mondhatjuk azt, hogy nekünk semmi közünk ehhez. Megjelent a mi üdvözítő Istenünk emberszeretete és jósága, és normát akar adni a normális emberi életre, hogy lássuk, mi az, ami fontos, és mi az, ami nem; hogy mi az, amiért érdemes és kell áldozatot hozni, és mi az, amiről lehet és kell lemondani. Ha valaki azt mondaná, ó, hát ez nem is olyan nagy dolog, emberi módon, emberi normák szerint, ha valaki ezt kevésnek tartja, azt szeretném emlékeztetni, figyelmeztetni egy kis történettel. Jó néhány évtizede történt ez a mi egyházunkban, hogy egy lelkipásztort hívatott a felettese, és ez nem mindig jelentett jót. Amikor várakozott az előszobában, az ottani munkatárs azzal vigasztalta: csak ne félj semmit, biztosan nagyon keresztyén módon lesz ez az ügy elintézve. Mire azt mondta az illető lelkész: én nem kérem azt, hogy keresztyén módon, csak emberségesen. Elgondolkodtató. Mert az van mögötte, hogy mindenből, a legszentebb, a legszebb kifejezésekből is lehet ideológiát, frázist, jelszavakat kreálni, és akkor már nem érnek semmit! Legyen az az egyházban, vagy az egyházon kívül, a legszebben hangzó ígéret, jelszó is semmivé válik, ha eltűnik mögüle az emberség.
Megjelent a mi üdvözítő Istenünk jósága és emberszeretete, ezért hirdeti, ezért kiáltja bele az apostol ezt a karácsonyi örömüzenetet ebbe a világba. Karácsony Isten szent, igazi válságkezelése, amellyel magához ölel, emberségesen bánik velünk, és ezért lehetünk – ahogy Ambrosius mondta – igazi felnőttek, ezért szabadulhatunk meg kötelékektől, ezért állhatunk oda az Isten színe elé, és ezért adja nekünk a teremtett világot, hogy megismerjük, hogy örüljünk benne és örüljünk neki. Mert karácsony Isten ránk találásának ünnepe. Ezért örülhetünk, ezért telhet meg a szívünk hálával és örömmel.
Karácsony Isten emberszeretetének és jóságának egyszer s mindenkorra adott megjelenése, amelyet nem lehet kitörölni, nem lehet meg nem történtté tenni, amely engedi, hogy ha Ő ránk talált, akkor mi is találjunk rá magunkra, arra, aminek Ő akar látni, és találjunk rá egymásra. Akkor nincs többé okunk félni, rettegni, mert az Ő ígéretét, az Ő jelenlétét, az Ő velünk való szeretetét élhetjük nap, mint nap.
Ha valaki hosszúnak találta ezt az írást a karácsonyról, akkor leírom úgy, ahogy feladatul kaptam néhány évvel ezelőtt a rádióban: mondjam el a karácsony üzenetét 50 másodpercben. Nos:
Gyerekkoromban egyszer elbújtam otthon. Többen elmentek mellettem, de nem találtak rám. Eleinte nagyon örültem, hogy milyen jó rejtekhelyet találtam magamnak, de amikor besötétedett, félni kezdtem, és azt kérdezgettem, miért nem találnak rám. Mi köze ennek a karácsonyhoz? Ez a karácsony. Isten ránk találásának története. Hiszen hányszor akarunk elbújni Előle és egymás elől, miközben a lelkünk mélyén alig várjuk: találjon már ránk valaki! Isten ránk talált, emberré lett. S mi a folytatás? Talán amit egy graffiti így fogalmaz: „Tégy úgy, mint Isten. Légy emberré!”

Áldott karácsonyt!

                                                                                                                           Bölcskei Gusztáv

(A szerző református lelkész, nyugalmazott püspök, a Debreceni Református Hittudományi Egyetem professzora. A meditáció egy 2010-ben megjelent cikk szerkesztett változata.)

(Fotó: reformatus.hu)