Első közlés – Váradi R. Szabolcs versei

Szerző: | 2017-12-18T10:38:39+00:00 2017. 12. 19.|Debüt, Vers|

A Pannon Tükör, mint minden magára valamit is adó irodalmi lap, fontosnak tartja, hogy pályakezdő szerzőknek is lehetséget biztosítson a be- és megmutatkozásra. Ennek felülete ez a rovat, ahol most Váradi R. Szabolcs versei olvashatók.

“Karcagon születtem 1970-ben, de már annyival többet éltem Kaposváron, hogy lassan nem tudom milyenesnek is valljam magam. A Csiky Gergely Színházban dolgozom, több mesét írtam már, amiket magam is szoktam megrendezni. Állandóan szövegekkel dolgozom, így aztán előbb-utóbb várható volt, hogy a minden írással foglalkozó faragó kezdeti lépéseinek forgácsai, a versek nálam is újra beköszönnek, mint visszatérő kifejezési forma, a hangulatjelentések eszközei. Ezek azok, 2017 őszének és végének színei.

A nagy előd, Várady Szabolcs tisztelete okán ha írással jelenek meg, bebiggyesztek mindig egy R-t a nevem közé, így lettem a szavak szintjén Váradi R. Szabolcs.” 

 

Kész.a.leltár

és akkor a leltár miatt bezársz most egy kicsit megint

– időnként át kell számolni a vám-rév viszonyt

mikor már a piacnapon se tudsz alámenni az akciós dinnyének –

váltani kéne persze tudod talán majd eztán itt-ott összeszedett

lim-lom csavarokat pucolsz meg inkább az olajtól-zsírtól

és továbbadod valami zug autószerelőnek

aki még tudja hogyan kell vízpumpát szétkapni az út mentén

a lerobbant kispolszkiban és trabantot meg éjszaka is csukott szemmel

csak soha többé zöldség-gyümölcs –

de ha fáj is ki kell mondani

a szembebolt előtt egyre gyakrabban megálló lovaskocsit kísérő csivitelésben

hogy bizony az ahol lószar van ott veréb is lesz mondás rád

is igaz volt végig csak sajnos nem te voltál a veréb.

 

 

Megint tisztogatni kellett

mert megteltem újra

látom hogy ennyi és ne tovább

többnyire fotók

mert ugye mióta nem filmre

vetül a fény

azóta eszem nélkül exponálok

magam is

és ráadásul még annak az izgalma is oda

hogy vajon sikerült-e elkapni

a pillanatot a tovaröppenése

előtti utolsó századmásodpercben

és bűvös harminchat

vagy a kistestvér huszonnégy

kockányi türelem kelljen kivárni

az idő papírra folyt lehetnyiségét

van itt minden

mára már elfeledett

csoportképek szamárfüleket

mutogató ujjakkal

fröccsben felfelé mászó buborék-nyarak

apró közelik hol bogarakra csigákra

hol szépelgő hazugságokra

giccshatáros megrészegülésekre

naplementében elsutyorgott szeretlekek

a viszontszeretés vágyának enyhe sós ízével a szájban

egy veszekedéstől ripityomra landolt

bögre törmelék

ami aztán fül nélkül még évekig

valahogy része maradt a reggeli

rituáléknak

akkor fontosnak gondoltsága mentette

át a konyhakőről vissza a szekrénybe

gondosan de mégiscsak összeragasztva

mindenkinek van az életében

legalább egy ilyen bögre

alj nélkül maradt csésze

csorba zománccal a peremén

évek halmai képekben

egyre nehezebb rávenni magam

egyenként átnézni

pedig igazad van tényleg egyszerűbb volna

az egész állományt kijelölni

és lecsupaszítani magam az eredetig

vagy

fogni mindent és mások okulására

válogatás nélkül feltölteni a fortepanra.

 

 

Kakukktojás

(kis magyar nyelvtan)

  1. elfeledtél
  2. otthagytalak
  3. ottfeledtél
  4. elhagytalak

 

 

elsőre fogok egy ápernégyest

mint annak idején esterházy

magam is tiszteletből csak nem úgy

és nem azért mint egykor ő

aztán minden évből amit eddig itt

amire emlékszem csak egy szót írok a papírra

ha több jut eszembe akkor többet

de egyet legalább

ha a lap aljára érnék idő előtt akkor

meg akárcsak ő én is ráírok a már leírt sorra

mondhatnánk hogy lopás ez

nincs benne semmi eredetiség de hát

nem is tervem eredetinek lenni

meghát azt beszélik nálunk falun hogy jótól lopni

nem szégyen

 

szóval telefirkálom szavakkal emlékekkel

aztán ha kész akkor hajtogatok belőle

magamnak egy hajót

nincs benne semmi romantikus vagy szépelgés

egész egyszerűen csak ezt tudok hajtogatni

na jó még repülőt is majd ha odaérek eldöntöm

mi lesz belőle

akkor aztán fogom és leteszem a lábad elé

mert te is benne leszel mindenképp

hogy tégy vele amit akarsz

nekem többé már nem lesz vele dolgom

lehet választani egy nagy zuhét akár

özönvízszerűt

amitől itt-ott elfolynak betűk-szavak

aztán egy félrebillenés után felkapja egy alásurranó

áramlat

hogy elvigye valahová máshová

ahol majd lehet hogy megint beakad ottani ágak közé

vagy megfeneklik egy következő vízözönig

ha addig el nem bontja a nap

meg az arra járó tücskök-bogarak

vagy ha repülő lesz

felkapja egy nagyobb szél és bekeveri

a már amúgy is hordozott levelek-porok-

újságpapír foszlányok

közé

aztán leteszi valahol lehet hogy csak a kert végében

vagy fel is veheted akár és összegyűrve kihajíthatod olvasatlanul

ha így lesz csak annyit hogy a szelektívbe

tán azért lesz rajta egy-két újra-hasznosítható szó

de a lényeg hogy mindegy is melyik lesz

én már azt úgyse fogom látni.

 

 

Az ölelés fontosságáról

már egy hete is volt tán

de itt vagy most is velem

mostam már kétszer is azóta

de a pólóm ami rajtam volt

itt van épp a kezemben

te lettél tőle az öleléstől

nem hordom csak úgy van a széken

néha-olykor beleszaglok

mint most is

hogy amíg el nem illan molekuláról molekulára

itt legyél te is

hogy hazudik az elme

de hát ez csak öblítő hallom amint mondod

hangsúly-gesztikuláció

igaz tényleg az csakhogy ott bújsz meg alatta

te magad épp csak egy szippanatnyit

de pont attól lesz végül az egész a te

test-kvintesszenciád

na jó nem bánom legyintesz

megengedem

és kilépsz a hunyorgató kánikulába.