Bubits Tünde főszerkesztői beköszöntője

Szerző: | 2017-12-14T08:42:53+00:00 2017. 12. 14.|Egyéb, Hírek, Irodalmi tükör|

“Én, Jónás, aki eddig hallgattam, most mégis azt mondom nektek: hiszek a szó erejében, hiszek a művészet erejében, hiszek az alkotás erejében! Hiszem az irodalom szentségét…” – írja Bubits Tünde, a Pannon Tükör új főszerkesztője. A 2017/5. lapszámban megjelent szöveget közöljük.

Amikor Jónás Tarsisba menekülve makacsul hitt az örökös hallgatás jóságában, valahogy egy sűrű, sötét erdőbe jutott, ahol végül megtörte a bolyongás. Harmadnapra nyüzsgő városra lelt, maga sem tudta, hova tévedt. És mert bujdosása alatt azt látta, hogy egyik város éppolyan, mint a másik, ekképp szólalt meg a főtér közepén:

Ninive népe, Tarsis népe, Pannónia lakói! A sötét mélységből kiáltok hozzátok! Ti, akik folyton beszéltek hangosan vagy éppen hangtalanul a valós és a cybertérben megáradt szövegfolyondárokat futtatva, gondolkodtok-e azon, milyen silány gyomokat dédelgettek naphosszat, s tömitek vele magatokat, míg a művészet igaz papjai életüket adják minden egyes alkotásukban olvasóik születéséért. „A szerző halála az olvasó születése.” (Roland Barthes) Kik vagytok? Nézzetek tükörbe, mert „a tükör igazat mond… Megbízunk a tükörben…” (Umberto Eco)

Én, Jónás, tükröt tartok most nektek, mert benne otthon vagyunk, benne igaz valótokat láthatjátok s a teret, amelyben élünk! Ismerjetek magatokra minden egyes sorában, történetében, alkotásában! Elhomályosult látással, eltompult hallással mivé lettetek?! Közönyötök, önzésetek milyen sötétségbe taszít?! Én, Jónás, aki eddig hallgattam, most mégis azt mondom nektek: hiszek a szó erejében, hiszek a művészet erejében, hiszek az alkotás erejében! Hiszem az irodalom szentségét, az esztétikum katarzisát, a halálba hulló, a még élő művész torzóját, és hiszem azt is, „hogy a művet bemutatása teszi művé… a kép a nézést mutatja, és minden a pillantás őszinteségén múlik. Ahogy az író sem szöveget, olvasást ír.” (Garaczi László)

Alkotók és Befogadók! Változtassa meg életünket a mű tükre! Visszatükröződésünk pedig legyen alkotássá a minket nézők retináján! Ninive népe, Tarsis népe, Pannónia lakói! Találjunk magunkra e Tükörben!

Így szólt Jónás, s hogy bevégezte mondandóját, elhagyta a várost, de hogy el ne felejtsék szavait, a főtér közepén hagyta a Tükröt intő jelül.

(Megjelent a Pannon Tükör 2016/5. számában.)