Miklya Csanád versei

Szerző: | 2017-12-01T07:46:50+00:00 2017. 12. 01.|Irodalmi tükör, Vers|

“A kitúrt fiókák / számára a zuhanás végén derül ki, / megtanultak-e repülni.” – Miklya Csanád versei

 

Mire Jézus harmincnégy lett

 

L.-t egyházi gimnáziumba küldték.

Amikor 12 évesen lekerült

Budapestről Füredre, először

látta meg a tavat.

Az első estén

az otthonról hozott feszületet fejjel

lefelé beásta a frissen döngölt

földbe, hogy az őszeleji eső

Jézusnak csak a talpát mossa.

 

L. gyorsan megszokta a verést.

Mint az inga kiöltött nyelve

tik

tak

lóbálta a lábát a padba kapaszkodva.

 

 

Zuhanás végén

 

Egy fészekaljban 4-6 tojást raknak le május

utolsó napjaiban,

hogy legalább kettő

megérje a nyárvéget.

Az első két hétben a kikelő fiókák

teljesen kopaszok

és vakok, védtelenek

minden külső

fenyegetés ellen.

Ebben az időszakban

apjuk és anyjuk eteti őket,

amíg ki nem növik

az otthont, hogy akik

erősebbek és nagyobbak testvéreiknél,

kilökjék a gyengébbeket.

A kitúrt fiókák

számára a zuhanás végén derül ki,

megtanultak-e repülni.

 

Azon a tavaszon három füstifecskepár

költözött a padlásotokra,

nyár közepére

fiókatetemekkel volt tele a padlat.

Egész nyáron azt figyelted

hány madár pusztul el

augusztusra,

meghagyva az életben

maradtaknak a déli irányt

és az őszt.

 

(Megjelent a Pannon Tükör 2017/4. számában)