Izsó Zita verse

Szerző: | 2017-11-30T09:02:31+00:00 2017. 11. 26.|Irodalmi tükör, Vers|

“Megnyugtat, / hogy minden gondolatod, félelmed és fájdalmad nem más, /mint a test hordaléka…” – Izsó Zita verse

A hús apálya 

Nem születtél lázadónak, de tudtad, hogy aki felismeri a lényeget,

nem teheti többé a gyerekek szemei elé a kezét.

 

Állítólag három nap éhezés után

a te szemed előtt is megjelenik a fekete ló,

vagyis inkább agancsok nélküli szarvas,

nyakán hosszú póráz, amilyet a szökött kutyák viselnek

a végén jól látszik a szakadás nyoma.

 

A negyedik napon már a tárgyakat sem veszed a szádba,

fogysz, mégis megnő a térfogatod,

valahogy úgy lebegsz a tested fölött, mint víz fölött a pára,

a takaró alól kilógó jéghideg végtagok

pedig partra vetett bálna és polip.

Megnyugtat,

hogy minden gondolatod, félelmed és fájdalmad nem más,

mint a test hordaléka,

és nemsokára mindent magával sodor a hús apálya.

 

(Izsó Zita költő, legutóbbi kötetei: Színről színre (Prae, 2014, versek), Pesti nő (Bach Mátéval, Athenaeum, 2017, interjúk)