Egy mondat – Pollágh Péter

Szerző: | 2017-11-24T12:52:46+00:00 2017. 11. 24.|Irodalmi tükör, Próza|

31 mondat voltam

December 1.
Itt a tél beszél, kedvenc évszakom, porcukor az autók tetején, még ha csak képzelem, akkor is győz az én: ez már egy hegyvidéki tél; hegylakó lettem, harapom a levegőt, Róbert Gida és Hans Castorp kísér(t).

December 2.
Indulnom kéne egy séta-bajnokságon: de kik sétálnak a fejemben, s kinél van a stopper?

December 3.
Ízlésem luxusízlés: ma megkóstoltam a kávék pezsgőjét, madárszemélyek hozták Guatemalából, idén a 100. fekete, amit kipróbáltam.

December 4.
Halottaink figyelnek, Csoórit olvasok, az utolsó sámánt, szerettem a hangját, álomba ringatott, cipelt, dajkált; mindég ismerős volt.

December 5.
Börtönillatok, földillatok, nyolcvanas évek: mindig az ég felé nézek, szeretném újra megnézni a Roncsfilmet és az Egészséges erotikát.

December 6.
Éves mottó: „Be a man, be a Swanson!” (Ron Swanson).

December 7.
Ma Proustot olvasok, Barthes-ot és Derridát: a franciák nagy frászok.

December 8.
„Sok a munka, kevés a móka”: szerkesztés, írás, korrektúrázás, kövér csütörtök.

December 9.
A férfiak nem ismerik az idézőjeleket.

December 10.
Ma niche parfüm érkezik Németországból, bódító kis palack, világító vanília a mandarin-toronyban.

December 11.
„Bejönnek a jenkik, s miénk lesz egész Felvidék. / Majd én megírom a Vanília verseit. / Lefordítják a lordok nyelvére, innen kiviszik.”

December 12.
„Totally Kafkaesque”: súgja Jesse Pinkman, s fogalma sincs, miről beszél.

December 13.
Puzsér Róbertről (is) írtam tizenkét éve tévékritikát, idén mindenütt őt látom: el sem hiszem, hogy értelmes embert is beengednek a tévébe, ez öröm, ez béke.

December 14.
Megvan az első kritika a Moszkvicsról, Sopotnik Zoltán íróverseket rejtő Kalligram-könyvéről, exkluzív ábécé a szocializmushoz.

December 15.
Nézem az első magyar sorozatot, ami megközelíti a nyugati élvonalat: Aranyélet.

December 16.
Egész nap kortárs költőket olvasok: szigorúan ajánlott.

December 17.
Ma meglepem egy kollégámat azzal, hogy közlöm vele: írói tehetségeket ingyen is lehet gondozni, ezt csinálom 16 éve.

December 18.
Idén végleg elhagytam a síkföldet: de egyszer visszajövök még a 6-os kartonokért, addig is egy született és tudatos romantikust (született: 1878) hallgatok a Színészkirály (született: 1931) hangján, aki nélkül nincs Bólya Péter, Mándy Iván, se értékelhető magyar próza, aki egyszerre volt felvidéki, nyírségi és óbudai; s mind közül a legeredetibben európai.

December 19.
„Utókalkulátor vagyok”, mondta ma egy lóarcú kopasz, akivel meg kellett innom a pertut, egy privát menedzser is volt köztük, jelentsen is ez bármit, egy zsúrasztalnyival odébb meg ezt hallottam: „Én csak tégla vagyok az éjszaka gépezetében” – ezt a képet nem tudtam értelmezni, de nem is sírtam el magam.

December 20.
A három legbátrabb férfira gondolok: Michael Scott, Dwight K. Schrute, Perselus Piton.

December 21.
Cseh Tamás Kamasz című dalát ajánlom: „Végül az alkunál csak te zavarsz”.

December 22.
Jausst és Mándy Ivánt olvasok: kerekebb így a nap, mintha a Mérgező szülőket lapozgatnám.

December 23.
János-kórháznál vesszük a fát, itt kereng a gyógyítás, be kéne kötözni, akarom látni a gyolcsát, a fehérjét, a szépét.

December 24.
A 30 mocskára, a 33 keresztjére, a közelgő 40 ítélőszékére gondolok, s rátok is persze: 20. és 21. századi szerelmek, szeretők, barátok.

December 25.
Karácsony csontját rágom. Tony Soprano, fogadj örökbe!

December 26.
Azt mondják, Peer visszatért, nyár elején én is megidéztem az ÉS-ben, Az Amishokért című versemben: „Ne legyen igaza Ibsennek, ki ezt / írta le: »Peer, elvesztél örökre!«”

December 27.
Már rendelhető a legújabb JAK-füzet, a Szegedy-Maszák Mihály emlékének ajánlott Képkalapács: Deres Kornélia legelső színházelméleti monográfiája (doktori disszertációjának átírt és kibővített változata, több mint 250 oldal.)

December 28.
A 2017-es evangélikus Útmutatót lapozgatom: „Jaj azoknak, akik azt mondják a rosszra, hogy jó, és a jóra azt, hogy rossz, akik a sötétséget világosságnak, a világosságot pedig sötétségnek mondják!”

December 29.
Nem lehet mindig szépirodalmat olvasni: ma Csernus Imrét egy kis Buda Bélával ellensúlyozom.

December 30.
Kifárad a Majom éve: őrült, borzongató, banánzabáló, kurjongató esztendő.

December 31.
Emlékszem egy régi, furcsa, érzékcsaló szilveszterre: jelvényeket és lufikat láttam, meg disznófej álarcokat (persze: mi az, hogy álarc?), de Szilveszterkor a gonoszt űzzük el, most már örökre.