egy józan kötözködése
belül a lázongó értelem, kívül korfüggő álcaváz; liftez a hangulat fenn, s a lenn között, szédül a józan, bárhogy is vigyáz
részekre bontja sodrát a jelen; az egyértelmű roncsaira hull, a lét kontúrja foltokká fakul, érteni a kort szinte képtelen;
a távoliból ami visszasejlik már nem valóság, csupán látszata, gubancos eszmék rostáján …
