Pannon-táj
I.
Mindig a pannon-táj. És mindig a bús düledékek. Puszta malomban… Kopjafa-állvány… Füst-szemű ősök… Irgalom atyjai! Bankosok és kidobók feketében. Nincs ezer év, se jövendő. („Alva születnek a költők.”) Lenni kicsit menedzsernek, ősz filozófusnak. Új-örök álmát ontja a gamma, az elfeketült menny. Aztán ott van az ördögalak-szerű csillag a szobron. Végtelen ős-ok. Nincs …
