Havi archív: 2017. február

feb 25

Debreceni Balázs: Totem

DEBRECENI BALÁZS

 

TOTEM

 

A Zákány utcai általánosban mindig az erősebb kutya basz…tt. Ide jártak – itt tanultak meg járni – a legmenőbb ősemberek. Néhány Kőbunkó képes volt felegyenesedni, és azonos marmagasságba került a tanárokkal. A törzsfejlődés legfelsőbb szintjén álló Homo Erectusok – (később belőlük lettek a legjobb Alfahímek) – szabadon vadászhattak a rangsorban …

Olvass tovább »

feb 24

B. Tóth Kinga: Kóbor

B. Tóth Kinga Kóbor Mint az ázott kóbor kutyák, csavargunk a kihalt utcákon. Nem keres már minket senki, és egymást próbáljuk győzködni, -Talán mégis jó ez így nekünk!

A tegnap esti maradék, használt szalvétadarabon, amit órákon át nyalogatunk, mert mindnyájan attól félünk, Hogy eltűnik az összes íz, Amit valaha kóstolhattunk. -Utolsó vacsoránk ez, Vagy hetek …

Olvass tovább »

feb 22

Gulisio Tímea versei

Ablak

 

Menedék lettél, Mert üldöztek. Megaláztak, most én teszem. Hozzád futok, Előlem.

Adsz, Mert üres a zsebed. Amim volt, elfecséreltem. Vegyél meg hitelbe, Kamatostul a tiéd leszek.

Befogadsz, Mert téged is kitettek. Lehúzom a redőnyt, Vak vagyok a jóra. Tisztára sírt ablak a szemed.

 

Ecce

 

Íme a nő, aki annyira ember, hogy …

Olvass tovább »

feb 21

Jahoda Sándor: Egy csokor ne-felejts (Kaiser László kötetéről)

Jahoda Sándor: Egy csokor ne-felejts

  Kaiser László: „Áldassál, emberi Verejték”, Portrék, emlékek, köszöntések, Hungarovox Kiadó, Budapest, 2016

  „Olvasó, ne felejts!” – talán ezzel a mottóval lehetne leginkább jellemezni, Kaiser László legújabb kötetét, az „Áldassál, emberi Verejték” címűt, ami az elmúlt évben jelent meg, a Hungarovox Kiadó gondozásában. Kaiser Lászlónak, költőnek, írónak, ha jól …

Olvass tovább »

feb 21

Szénási Miklós: A pasztell semmiségek között

A PASZTELL SEMMISÉGEK KÖZÖTT

Anyám egyedül van otthon. A nap lassan emelkedik és ereszkedik, körülöleli a délután a tízemeletest. Hallani, amikor a lift indul és érkezik. A lépcsőházban az eredeti műanyagpadlót pár éve járólapra cserélték, a modern idők ide is betörtek. Nézem a postaládán apám nevét. Itt voltam gyerek, de már alig emlékszem a régi …

Olvass tovább »

feb 20

Mohai V. Lajos: Az ősz szívverései

Mohai V. Lajos AZ ŐSZ SZÍVVERÉSEI

Az októberi kert látványa először az ablak mögül ragadott meg kiskoromban, amikor már csípősek lettek a délutánok, és beparancsolt az idő a szabad levegőről. Ez a kép csupa ragyogásból állt, a Nap utolsó, de még erős fényeiből, ahogy átszűrődtek a fák tarlott ágain, és megérintették …

Olvass tovább »

feb 16

Boldogh Dezső versei

 

Pannon-táj

I.

Mindig a pannon-táj. És mindig a bús düledékek. Puszta malomban… Kopjafa-állvány… Füst-szemű ősök… Irgalom atyjai! Bankosok és kidobók feketében. Nincs ezer év, se jövendő. („Alva születnek a költők.”) Lenni kicsit menedzsernek, ősz filozófusnak. Új-örök álmát ontja a gamma, az elfeketült menny. Aztán ott van az ördögalak-szerű csillag a szobron. Végtelen ős-ok. Nincs …

Olvass tovább »

feb 08

Tóth Norbert : Számítógép melletti beszélgetések, avagy körkérdések egerszegi képzőművészekhez

Számítógép melletti beszélgetések, avagy körkérdések egerszegi képzőművészekhez

Amikor 2013 májusában Zalaegerszeg város vezetése találkozóra hívta az itt élő képzőművészeket, néhány alkotó egy kis prezentációs anyaggal készült, amiben összefoglalták azt, hogy ők hogyan látják az elmúlt évtizedek és a jelen helyi művészeti életét, annak szereplőit. Ebben megállapították azt, hogy az 1960-as, 1970-es …

Olvass tovább »

feb 07

Barna Róbert interjúja Jahoda Sándorral

Interjú Jahoda Sándorral. Kérdező: Barna Róbert

Barna Róbert: Régóta ismerjük egymást. Így végigkövethettem írói pályájának alakulását. Emlékszem, versekkel kezdte. Hogy kezdett el írni? Mikor jelent meg először?

Jahoda Sándor: Tizennégy évesen írtam az első versemet. Jól emlékszem a körülményekre, borzasztó volt, mindegy. Szóval egy rendkívül rosszul sikerült iskolai szünet …

Olvass tovább »

feb 04

Gyárfás Endre : A Pannon-tenger

 

A PANNON TENGER

 

Itt hullámzott hajdan a pannon tenger; a tajték

vulkánpernyével keveredve oszolt el a ködben.

Ám eloszolt-e valóban? Semmi sem él ama ősi

korszakból? Mi maradt ránk, kései ittlakozókra?

El nem enyésztek a tenger habjai, hisz’ tavaszonta

láthatod őket a hószín szirmú mandulafákon.

Delfinek és bálnák bordái merednek a földből

gyakran …

Olvass tovább »

Régebbi bejegyzések «

Fetch more items