2017. január archive

Hartay Csaba: Keszegek

Keszegek

A halőr lehúzta a harmadik deci vodkát is, s lekísérte a korsója alján maradt sörrel. Halkan böffentett, nehogy bemérjék valami radarral. Felszállt motorjára, mint egy dagadt madár, majd döntött: ittasan vezet. A vízpartra érve pont berúgott. Jó félig vagyok, gondolta magában, majd nekilátott az áhított ellenőrzésnek. Egyetlen horgásznak sem tűnt fel, hogy …

Olvass tovább

Jahoda Sándor: Megbabrált pokol

Magyary Ágnes: Rövidzárlat az alvilágban, Magyar Napló Kiadó, Budapest, 2016

Rövidzárlat az alvilágban címmel jelentette meg, idén, a Magyar Napló Kiadó, Magyary Ágnes legújabb regényét. Mondhatjuk „családregénynek”, és annyiban ez helytálló is, hogy valóban egy család élete elevenedik meg a regényben, mégpedig egy – hangsúlyozzuk – fokozott elevenségű családé – s …

Olvass tovább

Györe Gabriella versei

AENGUS

Nevezhetném őrületnek is. Mert nem fogok már beszélni veled. Dicséretet, biztatást, köszöntést, köszönést mondani. Gratulálni.

Ha szólhatnék, csak bántanálak. Ahogy te már a nézéseddel is. Szótlan szavakkal: “Ne már! Hülye vagy? Nem vonatkozott rád! Nincs közöd!”

Kidobálni a múlt érzéseit, mind, ami köt, ha ezekből vagyok? Nemvolttá tenni, mert rég nincsenek?

Ugyanazon ég alatt …

Olvass tovább

Nyírfalvi Károly versei

 

Dolgok

A fontos dolgokat fiókba rakom gondosan őrizgetem elmém hátulsó sutjában

A fontatlan dolgok ázottan hevernek a napon új helyet keresek nekik melyre nem emlékszem többé

  Halmaz

Már alig hordom őket. Táskámban elbújva olykor megtisztelnek, némi nyomot hagynak maguk után.

Hegyük csálén áll, testük elgörbült, holmikorba léptek, hagyom: pihenjenek.

Csendben, kevéske nemes port …

Olvass tovább

Farkas Balázs: Purgatórium

Purgatórium

Amíg megkerülöm ezt a fát, megvizsgálom a sérüléseket. Amelyeket az út monoton iránytartása okozott.

A templom előtti pad üres. Tegnap itt ült az öreg, és kávét ivott fehér műanyagpohárból. Tegnapelőtt is. Furcsa nélküle. A templom ajtaja nyitva. A csend kórusa dalol. A pad alatt két üres, fehér műanyagpohár hever.

A politika házát bezárták. Most …

Olvass tovább

Somogyi Zoltán: A félvér

A félvér

Akkoriban kaszinózásból éltem. Keleten erőltettem, ahol ugyan már döglődtek a városok, de azért még kápráztatóan csillogtak. Már hetek óta nem ment jól, mikor kiszúrtam egy mogyorószín nőt, aki naponta többször is nyert kisebb összegeket a félkarún. Ordított róla, hogy a szakadék szélén billeg, hogy minden mindegy neki, hogy teljes erőből …

Olvass tovább

Load more