2016.11.24. archive

Tarjáni Imre versei

      ÁLOMTALAN ALVÁS

  ha alszom közelebb jönnek a szavak de ébredés után elosonnak magányos sétáimon hozzám csapódnak újra és nem nyugszanak amíg  számra nem veszem valamennyit

Ők a teremtésből kimaradt szavak nélkülük a teljesség hiányos valami olyan mint egy álomtalan alvás

 

 

 

       A KEGYELEM SEM VÉGTELEN

  …

Olvass tovább

Nászta Katalin versei

Idézi a lila egy színtörténelemkurzuson

 

  “mert nem minden piros fekete” van sárga piros és kék is és van a zöld! s a fehér! barna arcom hová kell rejtenem mikor a fekete úgyis mindent eltakar éltében arcom barna vigyorát el nem temethetem! igaz bekenhetem sárral sárga sárral

 

 

Akkor is

 

  ne, …

Olvass tovább