Verses interjú: Filip Tamás versei, Janáky Marianna kérdései

Szerző: | 2016-10-31T20:46:01+00:00 2016. 10. 31.|Interjú, Vers|

A terhes nő a nagyság, az erő, a szépség jelképe. A szűz a megsemmisülés, az anya az élet örökkévalósága.” (Émile Zola) Te hogy gondolod, hogy fogalmaznád meg?
Sima és erős, mint egy hordozórakéta.
Fölvisz a magasba és nem válik le rólam.
Együtt keringünk, akár a bolygók, egy
anyatej-fehér univerzumban.

Szüzesség pedig nincs, a semmi középpontját
szétfeszítik az ígéretek, és csak arra vár, hogy
egyszer önmagán kívül legyen, és valami
nagyot ő is ígérhessen.

„Az anyai ösztön istenien állati.” (Victor Hugo) Neked mi erről a véleményed?
Az ösztön istenhez
hív, aki belül van, de
amíg odaérsz, át kell vágni
mocsáron, szakadékon,
összes szégyeneden.
Egy álarcos istent keress,
betakarva alszik egy ligetben,
állatok vigyáznak rá,
szelíden kérd meg őket,
hogy téged is
engedjenek hozzá közel.

„Az anya mindenekelőtt gyermeke szeretete után áhítozik, még akkor is, ha ez a gyermek fejlődésére káros.” (Pierre Curie) Mit gondolsz, a szeretetével tényleg képes felfalni a gyermekét egy anya?

A táplálék foglya az éhség.
egymásba kapaszkodnak.
Tíz köröm mélyed a húsba.
A hús pedig gyengeségével
visszamar. Téged láz gyötör,
ő belehal. De feltámasztod,
ha sírni kezdesz halkan.

„Kit anya szült, az mind csalódik végül.” (József Attila) Fel lehet erre készülni szerinted?
Védd ki azzal, hogy
előbb csalódsz,
utána egy életen át
lesz időd, hogy
csalódásod lim-lomjait
elszórd széljárta
eltűnésed fordulóin,
míg végül üres kézzel
ülsz le a trón mellé.
Neked nincs semmid,
mégis valaki másnak
te vagy a mindene.

„Ölbe emelhető kicsinységében most még soványabbnak láttam őt, kis, pihenő szaladgálásnak a felmelegedett földön.” (Sütő András) Te milyennek látod az édesanyád?

Erősnek, mint egy hadvezért,
aki hogy óvja seregét, inkább
önmagát küldi a harcba, és nem
veszi észre, ha megsebesül.

S ha egyszer elfogy belőle az
utolsó csepp erő is, derengeni
fog a horizonton, mint egy
lemenni nem tudó örök Nap.